4.rész The Request

(Sziasztok! Meghoztam a 4.rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Ide és a facebookra is elfogadom a véleményeket  ^^ )

Reggel mikor felkeltem azon voltam, hogy minél hamarabb Minseok rendelőjéhez érjek. Sajnos nem tudtam a telefonszámát, így nem kérhettem meg, hogy ide jöjjön értem. Igazából én magam se tudom, hogy szerelmes vagyok, vagy csak arra vágyom, hogy valaki végre szeressen.

Ahogy ezen gondolkoztam bőröndöm kíséretében, elhagytam  dohoz lakásom, amit otthonomnak sem nevezhetek, mert alig töltöttem itt az estém.

Reggel mikor felkeltem az ébresztőm 7 órát mutatott. Ma nem kellet dolgoznom,  ezért foglalkozhatom Taoval.

Felhúztam magamra egy fekete csőnadrágot, meg egy halvány rózsaszín inget. Felkaptam az éjjeli szekrényemre ledobott kocsi kulcsom és elindultam Tao-ért.

Mikor oda értem a Mókuska rendelője elé, elővettem a cigis dobozom és elszívtam egy szálat még vártam rá, mivel az épületben nem volt ezért kint néztem mikor ér oda.

Egy párperc múlva behajtott egy Porsche és kiszállt belőle a várva várt dokim. Felnyitotta a csomagtartót és beraktuk a cuccom.

Mikor Tao beszállt a kocsiba elindultam haza hozzám.

-Mindent elintéztél? Nem lesz már gondod?- néztem rá majd vissza az útra.

-Igen – mondtam rá nézve, majd annyira rajta hagytam a tekintetem, hogy észre se vettem, hogy egy gyönyörű nagy házhoz értünk, ami gondolom az övé.

Kiszálltunk az autóból majd bevittük a cuccát. Felvittem a vendégszobába, ami mostantól az övé.

-Nos..ez lenne a te szobád – mosolyogtam a mellettem állóra.

A szobában volt egy nagy francia ágy, úgy, mint az enyémben, egy szépen faragott mintás fa szekrény ahova a ruháit pakolhatja, két éjjeli szekrény és egy nagy terasz, ami az én hálómban is volt.

-Azta…- maradt tátva a szám a szép szoba láttán, sőt nem is szép, hanem gyönyörű.

Nem szoktam meg az ilyen ellátást azért is volt nekem ez az egész ilyen nagy szám.

Bevittem a cuccom és leraktam az ágyra a bőröndöm.

-Akkor én magadra is hagylak. Pakolj csak nyugodtan – mentem ki a szobából és lementem valami ebédet csinálni magunknak.

Végül egy finom tészta mellett döntöttem, amit a szakácskönyvből választottam ki.

Miután kipakoltam hallottam, hogy Minseok valahol az alsó szinten ügyködik. Lebaktattam a lépcsőn és benyitottam oda ahonnan a hang jött.

Meglepődtem, mert éppen főzött. Halkan mögé lopóztam és derekánál magamhoz öleltem.

-Főzni is tudsz? – suttogtam a fülébe.

Nagyon tetszett, hogy egy ilyen sokrétű emberrel van dolgom.

Nem is hallottam, hogy bejött a panda fiú, de mikor karjait megéreztem körülöttem kirázott a hideg, mert nagyon hirtelen ért a dolog. Pluszban még a fülembe is suttogott. Ez ki akar engem csinálni?

-I…igen – dadogtam.

-De...Tao így nem tudok…főzni – mondtam halkan mert igazából nem szerettem volna, hogy elengedjen csak megakartam játszani, hogy nem tetszik a dolog. Pedig nem így volt.

-Bocsi – léptem el tőle, majd leültem egy székre és úgy figyeltem a Mókust, ahogy ügyködik.

Elmosolyodtam rajta, mert olyan aranyos volt, ahogy koncentrál. Néha beharapta a száját.

Mikor befejeztem a tésztakészítést, és kész lett két tányérba vettem és leraktam elé az egyiket.

-Tessék – mosolyogtam rá, majd vele szembe leültem enni.

Végig figyeltem, ahogy eszik. Olyan erotikus volt még az a mozdulat is, ahogy bekapta a pálcikát, hogy majdnem ott helyben szétharaptam volna azokat a gyönyörűen ívelt ajkait.

Egy picit zavart, hogy a panda figyelt, de szerencsére nem csináltam semmi olyat ami kínos lett volna számomra, hogy leégessem magam.

Megköszöntem az ebédet majd felmentem folytatni a pakolásom, mert a ruháim szinte bevágtam a szekrénybe. Nem akartam, hogy Minseok lássa, milyen trehány is tudok lenni.

Miután felment elkezdtem elmosogatni a piszkos edényeket meg tányérokat.

Hallottam, hogy a Mókuska még lent van ezért lementem hozzá. Nagyon elvonási tüneteim voltak, hogy ebben a szép házban cigizni se lehet, inni se és drogozni se.

-Van valami piád? – kérdeztem Minseokot a pultnak támaszkodva.

Meglepődtem kérdésén, de ha jól esik, neki igyon csak mértékkel.

Levettem neki egy nem olyan erős, de drága italt a polcról. Nagyon sok alkohol volt nálam, itthon de soha nem ittam, csak ha vendég jött és ő is ivott.

Oda nyújtottam Taonak, hogy töltsön magának.

-Kösz – vettem el tőle és azonnal rá is húztam egy jó adaggal.

Egy olyan 15 perc telhetett el és mi már a kanapén ültünk a nappaliban bár nem tudom, hogy kerültünk oda.

Tao berúgva nagyon vicces bár megmondom, őszintén egy kicsit félek tőle, ha megárt neki jobban, nem tudom milyen lesz.

Egy darabig csak szuggeráltam ajkait ahogy édesen beszélt vagy éppen nevetett, majd elkezdtem felé mászni.

Ijedten néztem rá. Most láttam arra az alkalmat, hogy elmeneküljek, még lehet, mert ha nem teszem, lehet, ott helyben megerőszakol. Felszaladtam a szobámba és magamra csaptam az ajtót majd bezártam gyorsan a kulccsal.

Felfutottam utána, de láttam, hogy szobájába menekül. Elkezdtem az ajtaján dörömbölni mint egy elmebeteg.

-Nyisd ki Mókuska – vertem tovább a falapot, hogy kinyissa Minseok.

Halkan kuncogtam az ajtó mögött, mert örültem, hogy nem tud bejönni és nem csinálhat velem semmit.

-Nem – válaszoltam röviden neki. –Tudom, hogy szexelni akarsz és az most sajnos nem fog menni – nevettem gonoszan.

Mérgesen fújtattam egyet.

-Akkor legalább szopj le.

3.rész I Help You

(Ahogy ígértem meghoztam a 3.részt. Jó olvasást. Ide és facebook oldalra szívesen elfogadom a véleményeket) 

Hirtelen ért tette, de rajta már meg sem lepődöm. Halkan elkezdtem sòhajtozni. Tùl jòl esett, ahogy nyakamat kényeztette.

Hallottam, ahogy sóhajtozásaival díjaz, nagyon jól esett. Ki gondolta volna, hogy Kris hülye fogadásából, beszerzek egy gazdag doki gyereket. Kösz Yifan, egy életre adósod vagyok. Nyakától egyre felfelé haladtam csókjaimmal, míg nem elértem, bájos ajkaihoz. Kíváncsi voltam, hogy vajon ma visszacsókol-e. Neki estem csókjaimmal, majd átdugtam nyelvemet is szájába.

Mikor ùjra megéreztem meleg ajkait az enyémen, tudtam, hogy most nem fogom kordában tartani magam. Azonnal visszacsòkoltam és amikor nyelvünk összeért, belenyögtem szájcsatánkba.

Visszacsókolt. Még sosem éreztem ehhez foghatót, pedig már sok fiúval és lánnyal voltam együtt. Először csak zaklatásnak tűnt, majd csak meg akartam erőszakolni a mókuskát, de most, azt hiszem valahogy többet. Talán egy párkapcsolatot? Míg nyelveink vívtak én alul matatni kezdtem, újra pólója alatt.

 Ùgy éreztem, hogy olyan tehetetlen vagyok, ezért derekánál közelebb hùztam magamhoz. Mesés érzés volt, ahogy nyelve az enyémet masszírozta. Teljesen bele habarodtam.

Bátor tette meglepett, de tovább folytattam. Még nem akartam lefeküdni vele, még hergelni akartam, addig, hogy bele pusztuljon, annyira akarjon engem. Csókunkat megszakítottam, és szemébe néztem

- Van barátnőd?

Kérdésén meglepődtem. Soha nem voltam lánnyal, csak fiúkkal kavartam, vagy jártam. Nem tudom mit válaszolhattam volna neki.

 -Nem jártam lányokkal - végül amellett döntöttem, hogy az igazat mondom el.

-Mivan?? Én azt hittem te teljesen hetero vagy - lepődtem meg.

Kicsit elszomorodtam, mert azt hittem én leszek az első pasi az életében. Csalódnom kellett.

Megráztam a fejem.

-Soha nem vonzòdtam a lányokhoz. Viszont fiúkkal is, csak addig jutottam el, hogy leszoptak. Utána soha nem volt több - gondolkodtam el.

-Mik derülnek ki rólad mókuska - kócoltam össze haját.

-Én biszex vagyok.

 Aranyos volt, ahogy beszélt hozzám.

-Azt gondoltam. Külömben nem itt, az ölemben ücsörögnél. De én, még mindig nem tudom a te neved - jutott eszembe.

-Huang ZiTao - hajtottam le a fejem, mert még mindig az ölében ültem és nem tudtam meghajolni.

-Tao panda -mosolyogtam. Muszàj volt megérintenem, szinte ilyen kényszerként jött. Félénken arcàhoz nyùltam, és megsimogattam.

Kirázott a hideg, az érintésétől. Nem bírtam magammal, ezért felálltam és kisétáltam a rendelőből. Elővettem újonnan vett cigis dobozom, és kivettem belőle egy szálat. Meggyújtottam és beleszívtam. Jól esett, ahogy a káros anyag szétáramlott a tüdőmben.

Megint itt hagyott, de ezen màr meg se kéne lepődnöm. Felkeltem a kanapéròl és összepakoltam az asztalomon.

Az üzlet előtt járkáltam fel-alá idegességemben, miközben cigiztem. Fura érzés volt az, hogy valaki szeret, már mint nem biztos, de törődik velem. Èn, fontos lennék valaki számára?

Leűltem székembe és két kezem közé fogtam a fejem. Aranyos, ahogy ràm mosolyog, élvezem, ahogy megcsòkol, ahogy hozzám ér. Nem tudom elfelejteni, enyhén rekedtes hangját. Az illatát, aminek a nagy része cigaretta. Nem tudom mi van velem. Senkibe nem szerettem bele ilyen hamar.

Mikor végeztem, bementem és lefeküdtem a kanapéra.

-A szüleim kitagadtak, a suliból kirúgtak, alkoholista és drogos vagyok. Mindennapi kenyeremet a drogcsempészetből keresem. Egy lakást bérlek, ahol minden egy légtérben van. Utálom az életemet. Segíts - halt el a hangom a mondandóm végén.

Mikor ùjra visszatért, megkönnyebűltem. Ledarálta az életèt egy mondatban. Végig kellett gondolnom. Nincs senkije, aki szereti, és neki az az öröm, ha drogozhat, cigizhet vagy csak szimplán jòl berúghat. Evvel tudja az érzelmeit eltusolni.

 -Szerintem neked szeretetre van szükséged - sètàltam oda mellé és leguggoltam.

-Tudok segíteni, ha te is szeretnéd -raktam rà kezemet övére.

 -T-te tényleg hajlandó lennél nekem segíteni? - sírtam el magam.

Olyan édes, hogy elsìrja magàt.

-Igen- töröltem le egy könnycseppet az arcáról -Azt hiszem, érzek irántad valamit. De még nem merem kimondani, hogy szeretlek-suttogtam magam elé.

Hálámból megfogtam kezét és felrántottam a kanapéra. Rámásztam és hosszasan megcsókoltam.

Nyakàt átkarolva csòkoltam vissza. Teljesen màs érzés kerìtett hatalmába ennél a csòknál. Ebben benne volt valami féle szeretet köszönet. Ès egy jòkora Tao.

Derekára ültem és hajába túrtam. Közben csókoltam tovább, úgy, mint azelőtt soha senkit.

 Ráharaptam gyengéden alsó ajkára. Jó érzés volt, ahogy nagy kezével hajamba túrt. Éreztem a ciginek az ízét a szájába, de még az is tetszett, ha őt csókolhattam.

Csókunk után szorosan átöleltem, fejemet a mellkasára hajtva.

-Most mesélj te magadról.

-Tudod én nem nagyon beszélek a szüleimmel, csak apámmal szoktam ha szükséges, de az is mindig munkával kapcsolatos dolog. Van egy nagy házam, de nagyon magányosnak érzem magam benne, pont azért, mert túl nagy.

 Hallgattam történetét és szívdobogását. Nem értettem gondjait, mert nekem egyik sincs, se nagy házam, se szüleim. Kicsi lakásom van, de még abban is magányosnak érzem magam. Lakásomból bármikor kidobhatnak, mert már jó ideje nem fizetek a tulajdonosnak. Akár hajléktalanná is válhatok.

Lenyúltam hajához, és elkezdtem birizgálni. Halványan elmosolyodtam rajta. Szörnyű élete lehet. És én ezt jobbá szeretném neki tenni.

-Tao hozzám költöznél?

 Nem jutottam szóhoz. Hogy mi? Biztos, hogy hozzám beszélt?

 -Én? - suttogtam, mint egy fogyatékos.

-Igen. Te, te panda bear - nevettem el magam. Olyan aranyos.

Még mindig nem tudtam elhinni ajánlatát.

 -Szívesen hozzád költöznék, csak előbb ki kell fizetnem az adósságaimat a lakásra - még mindig suttogtam.

-De minek kell kifizetned, ha úgy is elköltözöl? - gondolkodtam el.

Tényleg nem láttam értelmét, hogy mit akar azon a házon fizetgetni.

-Azt hiszem, akkor elintézem a dolgaimat, és holnap eljövök hozzád újra.

Elmosolyodtam. Olyan édes volt, és félénk egyben. Biztos nagyon sokszor ellene voltak.

-Redben - simogattam meg a fejét.

 -Most már magadra hagylak - álltam fel és adtam egy búcsú puszit ajkaira.

-Akkor holnap gyere - keltem fel és oda kísértem az ajtóhoz.

 -Rendben - már futottam is, hogy mielőbb együtt lehessünk.

 Felhívtam a lakásom tulajdonosát. Ordítozott velem, amiért már fél éve nem fizettem a lakbért. Megmondtam neki, hogy elköltözöm és, hogy amint tudok, fizetek neki. Megérkeztem „régi otthonomba". Gyors előkaptam egy bőröndöt, és bele dobáltam a ruháim. A ruhákat és az italokat kivéve, semmi sem volt az enyém, ezért hamar végeztem. Lefeküdtem aludni, hogy minél hamarabb legyen másnap.

2.rész The Real Me

Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Ahogy gondoltam, Liz volt.

 -Szia - köszöntem kedvesen a lánynak, de már megszoktam, hogy soha nem köszön vissza, csak mindig félénken elmosolyodik.

A beszélgetésünk nem volt több 30percnél. Amikor elment tőlem a csaj, én is elindultam haza, hogy pihenhessek végre egy kicsit.

Hazafelé bicegtem. Nem tudom mi ütött belém, szerintem csak az ösztön vezényelt, mint mikor a zsaruk elől menekülök, mert rajta kapnak, ahogy füvet árulok. Mikor haza értem, kivettem a hűtőből egy sört és leültem a tv elé. Hamar elaludtam.

Másnap nem volt semmi dolgom, ezért gyors lezuhanyoztam és felkaptam egy szűk csőnadrágot és egy pólót. Meggyújtottam egy cigit, és indulásra kész voltam. Nem volt úti célom, csak a lábam vitt a maga útján. Egy ismerős épületnél megálltam, egy rendelőnél.

Mikor haza értem, azonnal bevágódtam az ágyba és pár perc alatt el is aludtam. Reggel késésben voltam, már 6:15 mutatott az ébresztő.

 -Bassza meg, nem csörgött - ugrottam fel az ágyból.

Gyors magamra kaptam egy világoskék inget, egy farmer csőnadrágot, amelyből egy kicsit kilógott az alsó nadrágom, a megfelelő divat kedvéért. Kirohantam a konyhámba, bekaptam gyors egy pirítóst és lerohantam a kocsihoz. Pár perc alatt oda is értem a rendelőhöz. De amúgy is az első páciensem 10-re jön. Csak nekem dolgom van, ami legfőképp papírmunka. Lehuppantam a fotelembe és elkezdtem a dolgaim intézését.

Berontottam az ajtón.

MinSeok mérges arca tekintett vissza rám, a szoba végéből.   Elmosolyodtam.

-Megdobnál egy kis pénzel mókuskám? Tegnap óta nem ettem semmit - simogattam meg a pocim és vágtam olyan cuki arcot, amilyet csak tudtam.

Megint ez a srác, komolyan mondom, valami nem stimmel nála oda fent. Egy idegentől pénzt kérni? Jó, jó, sok lóvém van, de nem fogom osztogatni.

-Miért tenném? - néztem a lapokat a kezemben, hogy lássa nem hatott meg a Mókuska megnevezés, és a cuki arca sem.

 -Mert tudom, hogy a tegnapi incidensünk nagyon bejött neked és lehet, hogy éhesen már nem tudom kielégíteni vágyaidat - fenyegettem.

 Ezekre a kijelentésekre felkaptam a fejem.

 -Honnan veszed, hogy tetszett? Ne legyél mindenben olyan biztos, mert hamar leesel a lóról panda - kaptam vissza a fejem a kezembe tartott tárgyakra, hogy még véletlenül se olvassa ki a szememből, hogy tényleg élveztem a tegnapit.

-Már becézgetsz is doki? Mivel érdemeltem ki? - dobtam el a cigit, aztán becsaptam az ajtót.

Közelebb mentem hozzá, majd ráültem az asztalára. Kitéptem kezéből az iratait és az asztalra álltam négykézláb, vele szembe. Egy gyenge puszit leheltem szájára és elmosolyodtam.

 Mi az, hogy kiveszi a kezemből a dolgaim? Teljesen el van szállva magától. De az a szájra puszi akkor is lehengerelt. Még arra a kis pillanatra is becsuktam a szememet. Ahogy a szemembe nézett, egy kicsit visszatartottam a lélegzetem, és csak az övét hallgattam, ahogy egyenletesen veszi a levegőt. Tekintetem néha szájára siklott, amin egy aranyos mosoly pihent.

 -Szóval adsz pénzt?

Elgondolkodtam. Ha adok neki pénz, jutalomban kapok még csókot, vagy örökre magamra hagy? Mind a két eset tetszett volna. Ezért megtettem. Elkezdtem kutatni a zsebembe és adtam neki valamennyi pénz, ami szerintem pont elég lesz neki kajára.

Tátva maradt a szám, amikor tényleg elkezdett kotorászni zsebébe. Átadta a pénzt és én már futottam is ki az ületből. A környéken találtam is egy jó pékséget. Vettem pár süteményt és elmentem a ,,nemzeti dohány boltba" egy doboz cigit venni, mert már fogyóban voltam. Elindultam visszafelé, közben tömtem magamba a sok finomságot. Olyan jól esett. Mint mindig, most is csak bevágódtam az ajtón és helyet foglaltam a kényelmes bőr kanapén.

Ahogy gondoltam, megint kirohant az ajtón. De egy 15perc múlva vissza is tér. Leült a kanapémra, és evett, ahogy láttam. Úgy tettem, mintha ott se lett volna. Mikor minden papírral végeztem, csak néztem ki az ablakon.

 -Miért vagy itt? Mit akarsz tőlem? - rá se hederítettem kérdésem közben, érdekesebbnek találtam a fákat, ahogy hajladoztak a szélben.

-Valójában egy fogadásnak indult ez az egész a lökött haverommal. Az volt a feladat, hogy minél hamarabb kiborítsunk egy dokit. De én most nem arra törekedek, hogy az őrületbe kergesselek, hanem le akarlak fektetni - néztem hátra vigyorogva rá.

Mi a szar? Fogadás? Lefektetni? Engem?

 -TE NORMÀLIS VAGY?! - ugrottam fel ülő helyemről és oda trappoltam elé -KOMOLYAN NEKED NINCSENEK OTTHON. TE HOZZÀM NE ÈRJÈL!! - mutogattam neki.

Nem hiszem el, hogy valaki, hogy lehet ilyen agyatlan faszfej.

 -Nyugi már - fogtam meg a kezét.

 Láttam rajta, hogy jobban lesújtotta, mint kellett volna. De vajon miért?

 -Kérsz a kakaós csigámból? - nyújtottam oda neki.

-Hàt ilyen nincs, komolyan mondom - huppantam le mellé. Idáig minden emberen tudtam segíteni, aki ide bejött. Erre ő?

 -Nem köszi - utasítottam el felajánlását.

 Fejemet hátra döntöttem a kanapénak a háttámlájára.

-Nehéz eset vagy, ugye tudod?

 -Sok rendőr is mondta már - vigyorogtam rá, hogy lássam, ahogy megijed.

-Mi? - néztem rá tág pupillákkal.

Rendőr? Uram isten. Felugrottam, de a nagy lendülettől az alapból is egy kicsit lehúzott gatyám, még jobban lecsúszott.

-Hmm, hát ennyire nem bírsz magaddal? - nevettem el magam - Egyébként meg nem mindenkinek van olyan jó állása, mint neked.

Gyorsan magamra rángattam a nadrágomat, és megpróbáltam nyugodtan visszaülni a seggemre.

-Gondolom, te ilyen rossz fiú vagy.

-Talált - húztam közelebb magamhoz.

 Ijedten pilláztam fel rá. De ahogy magához ölelt féloldalasan, bizsergés járt át. Ezért se toltam el magamtól.

 -Ha kellene drog, csak hívj engem - fogtam meg puha állát és fordítottam felém.

Gyorsabban vettem a levegőt. Drog csempész? Ez nagyon nem jó. Nagyon, de nagyon nem jó. De ahogy hozzám ér, az olyan jól esik. Kicsit oldalra döntöttem a fejem és enyhén mosolyogva figyeltem édes panda szemeit. Mintha nem is hallottam volna, mivel foglalkozik igazából.

Azt hittem ezzel teljesen ki fogom borítani, de olyan volt, mintha meg sem halotta volna. Mi ütött ebbe a fiúba? Nagyon aranyos volt, mikor oldalra biccentette fejét és rám mosolygott. Legszívesebben ráugrottam volna, és agyon csókoltam volna, de fékeztem magamat.

 -Te stírölsz?

Elnevettem magam kérdésén.

-Nem - fordítottam el fejem, egy enyhe pír is volt rajta szerintem, mert egy kicsit melegnek éreztem az arcom.

Nem bírtam. Eddig tartott. Előröl az ölébe ültem és elkezdtem a nyakát szívogatni. Olyan finom illata volt. Biztos drága parfümöt használ.

1. rész What The Shit?

(Ismertetőnek csak annyit, hogy a pirossal írt szöveg Tao, a kék pedig Xiumin.
Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre^^ és várjuk azokat ide is és facebookra is.)

Huang ZiTao vagyok. Az életem szar, a suliból kirúgtak, szüleim kitagadtak. Barátnőm nincs, egy dohos lakást bérlek. Egy jó ideje túlzásba viszem az ivást és a drogozást. Mondjuk, nem érdekel, mert úgy sem számítok senkinek, akkor meg hadd élvezzem. Elmúltam 20 éves, de nincs mit felmutatnom. Jelenleg drogot árulok és reménykedem, hogy nem kapnak el érte. Ha épp nincs szállítandó cucc, beülök egy kocsmába, vagy sztriptíz bárba. Bevallom, biszex vagyok, de különösebben nem is szégyellem.

Kim MinSeok vagyok. Apám egy nagyon híres pszichológus, és mindig engem hív a rendelőjébe segíteni. Egyszer én is apám nyomdokaiba szeretnék lépni. Fura emberek járnak hozzám, de igyekszem mindegyiket jobbá tenni. Nagyon sokat kell tanulnom, ezért mindig kimerülők.

Krissel, az egyik haverommal fogadtunk, hogy melyikünk tud hamarabb kiborítani egy dokit. Elindultam felkeresni egy puccos kis helyet, ami megfelelne erre a feladatra. Sétálgattam az utcán, mikor megláttam, egy pofás kis pszichológusi rendelőt. Gondoltam ez jó lesz, és benyitottam.

A mai reggelem is elég korán kezdődött. 6-kor kellett kelnem, hogy megint menjek, az emberek bajait hallgatni. Mikor beértem a rendelőbe, lepakoltam és vártam, Liz nevű lány páciensemet. Nagyon sokat depizik és vagdossa is magát, ezért kell neki segítenem. Egyszer csak nyíl az ajtó, már épp köszöntem volna, hogy „szia Liz" ,de helyette, egy ismeretlen fiú lépett be a szobába.

Mikor beértem, egy fiatal sráccal találtam magam szembe. Vöröses-barnás haja volt, és arca egy mókusra emlékeztetett. Majdnem elnevettem magam. Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, mintha mást várt volna.
-Talán egy üdvözlöm? – húztam fel szemöldököm.

Mikor közelebb ért hozzám, csak akkor láttam, hogy nagyon magas, karikás szemű, fiú áll előttem, vagyis egy panda. 
-Talán egy üdvözlőm? - halottam a cinikusságot a hangjában.
Legszívesebben a képébe ordítottam volna, hogy elhúzhat a picsába, de inkább nyugodt maradtam. 
-Szia - keltem fel és meghajoltam előtte.

-Így már mindjárt más.
Lezuttyantam az előttem lévő bőrkanapéra és behunytam szemeim. 
-Kezdhetjük? Mert sok gondom van, Mókuskám.

Felháborodottan figyeltem, ahogy leül a kanapéra. Mit képzel ez? És mi az, hogy mókuskám? Biztos nagy gáz van ennek a gyereknek a fejében.
-Hogy mondod? - néztem rá nagy szemekkel - Rendesen el vagy szállva magadtól, nem gondolod?

-Gondoltam, te majd meggyógyítasz - ütöttem rá formás kis fenekére. 
Először csak fogadásnak indult ez az egész, de egyre jobban bejön ez a pali, talán estére már enyém is lesz.

-Gondoltam te majd meggyógyítasz - mondta már egy kicsit kedvesebben. De mi a szarnak csapott rá a seggemre? Egy pasi, egy PASI. 
-Segítenék, ha kértél volna előre időpontot, vagy legalább normálisabb lehetnél, akkor még talán, de csak talán, tudnék valamit kezdeni veled - én se akartam vele kedves lenni, így hát azt kapja, amit ad.

Nem nagyon figyeltem oda mit pofázik, csak néztem ki a fejemből. 
-Mi a neved?

-Minek mondanék neked el bármit is? - folytattam a bunkóskodást. Ahogy láttam nem is figyelt rám. Mekkora egy faszkalap.

-Azért, mert, ahogy láttam a rendelő falán a táblát, Dr. Kim Junhyung-é ez az ület. Te meg elég fiatal vagy még doktornak, nincs igazam?

Bólintottam egyet, hogy ne tűnjek annyira ellenségesnek.
-Ő az apám, de neki most van egy másik rendelője, ezért addig az enyém ez, még tanulok - mondtam normális hangnemben.

-Milyen kis talpnyaló vagy - nevettem most már el magam. 
Élveztem, már most kiborítani ezt a strébert.

Elgondolkodtam, amin mondott és éreztem, hogy fejem egyre vörösödik.
-HA VALAMI NEM TETSZIK, AKKOR EL LEHET HÚZNI INNEN, DE KURVA GYORSAN! - keltem ki magamból. 
Nem hiszem el, hogy hogy lehet valaki ennyire paraszt.
-Akkora egy fasz vagy! - ölni tudtam volna avval a tekintettel, ahogy ránéztem.

Nem kellett sok a mókusnak, már is utál. Miután leordította a fejem, olyan vadítóan szexin nézett rám, hogy akaratlanul is számba haraptam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis emberben, ennyi energia van. Szédítő volt.

Gyorsan vettem a levegőt, ahogy kiadtam a mérgem, eléggé felmehetett a pulzusom. Megfelelő távolságban leültem mellé, és ugyan azzal a tekintettel, mint pár perccel ezelőtt virtuálisan meg gyilkoltam, avval figyeltem őt.

Egész eddig arra vártam, hogy leüljön mellém. Mikor már lecsücsült, egy darabig nézegetett, majd hirtelen ráugrottam. Magam alá szorítottam és figyeltem reakcióját.

Mikor hirtelen fölöttem termett, azt hittem mentem megáll a szívem. Nagyon megijedtem. Egy kicsit közelebbről is szemügyre vettem az arcát. Tényleg nagyon karikás volt a szeme, de valami csillogott íriszeiben, amit nem tudtam, hogy mi. Egy fülében, több fülbevaló lifegett, mint nekem összesen a kettőben. Nagyon fehér bőre volt, és áradt belőle a cigi szag. 
-Ezt minek csinálod? - suttogtam, mert megmondom őszintén tartottam tőle, nem is kicsit.

-Mert ilyen kedvem van - mosolyogtam rá perverzen.

Nem nagyon ellenkezett, ezért kihasználtam az alkalmat, és szájára tapadtam.

A válaszán meglepődtem. De amit kiváltott belőlem az a féloldalas mosoly, az sokkal ijesztőbb volt. Amikor hozzá nyomta erőszakosan ajkait enyémhez, nem tudtam mit reagálni, csak kitágult pupillákkal bámultam a semmibe. Reménykedtem, hogy most nyit be valaki, de csalódnom kellett.

Még jobban meglepődtem, hogy még mindig nem ellenkezett különösebben, ezért nyelvemet is átdugtam szájába. Esetlen volt, nem csókolt vissza, csak bambult előre. 
- És még én vagyok a szipós - gondoltam magamban. 
Kezeimmel lassan kitűrtem, gondosan betűrt ingjét nadrágjából, majd alányúltam. Ujjaim tele voltak gyűrűkkel, amik néha-néha hozzá értek, meleg felsőtestéhez.

Nem tudom mit kéne most csinálnom. Ha ellenkezem leüt, vagy szó szerint megerőszakol. Ezért inkább hagytam, de semmiképp nem csókoltam volna vissza. Lassan becsuktam a szemem, hogy legalább egy kicsit élvezetesebb legyen. Amikor megéreztem ujjait ingem alatt, de várjunk mi ilyen hideg? Megpróbáltam lenézni, és sikerrel jártam. Keze tele volt ékszerekkel, amik ingerelték bőrömet.

Annyira jól esett, hogy most én irányíthatok. Megkönnyebbülés volt, hogy láttam, most már lehunyva tartja szemét, a kis doki. Kezemmel cirógatni kezdtem csupasz hasát. Sajnáltam, hogy nyelveink nem fonódhattak úgy össze, ahogy akartam volna, mert a mókuska képtelen volt visszacsókolni. Elhajoltam kívánatos ajkaitól, és újra megkérdeztem - Mi a neved?

Meg adtam magam neki. Túlságosan élveztem érintését. Mikor elhajolt ajkaimtól, hiányoltam meleg száját, az enyémről.
-Mi a neved? - tette fel nekem újra a kérdését, amire előzőleg nem voltam hajlandó válaszolni.
-MinSeok - suttogtam, mert még mindig csókja hatása alatt voltam.

Hajoltam volna megint vissza az ajkaira, de egy kopogás szakított félbe. Megijedtem, ezért leugrottam róla és a hátsó ajtón kiszáguldottam.

Mi a szar?- gondoltam magamba.