1. rész What The Shit?

(Ismertetőnek csak annyit, hogy a pirossal írt szöveg Tao, a kék pedig Xiumin.
Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre^^ és várjuk azokat ide is és facebookra is.)

Huang ZiTao vagyok. Az életem szar, a suliból kirúgtak, szüleim kitagadtak. Barátnőm nincs, egy dohos lakást bérlek. Egy jó ideje túlzásba viszem az ivást és a drogozást. Mondjuk, nem érdekel, mert úgy sem számítok senkinek, akkor meg hadd élvezzem. Elmúltam 20 éves, de nincs mit felmutatnom. Jelenleg drogot árulok és reménykedem, hogy nem kapnak el érte. Ha épp nincs szállítandó cucc, beülök egy kocsmába, vagy sztriptíz bárba. Bevallom, biszex vagyok, de különösebben nem is szégyellem.

Kim MinSeok vagyok. Apám egy nagyon híres pszichológus, és mindig engem hív a rendelőjébe segíteni. Egyszer én is apám nyomdokaiba szeretnék lépni. Fura emberek járnak hozzám, de igyekszem mindegyiket jobbá tenni. Nagyon sokat kell tanulnom, ezért mindig kimerülők.

Krissel, az egyik haverommal fogadtunk, hogy melyikünk tud hamarabb kiborítani egy dokit. Elindultam felkeresni egy puccos kis helyet, ami megfelelne erre a feladatra. Sétálgattam az utcán, mikor megláttam, egy pofás kis pszichológusi rendelőt. Gondoltam ez jó lesz, és benyitottam.

A mai reggelem is elég korán kezdődött. 6-kor kellett kelnem, hogy megint menjek, az emberek bajait hallgatni. Mikor beértem a rendelőbe, lepakoltam és vártam, Liz nevű lány páciensemet. Nagyon sokat depizik és vagdossa is magát, ezért kell neki segítenem. Egyszer csak nyíl az ajtó, már épp köszöntem volna, hogy „szia Liz" ,de helyette, egy ismeretlen fiú lépett be a szobába.

Mikor beértem, egy fiatal sráccal találtam magam szembe. Vöröses-barnás haja volt, és arca egy mókusra emlékeztetett. Majdnem elnevettem magam. Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, mintha mást várt volna.
-Talán egy üdvözlöm? – húztam fel szemöldököm.

Mikor közelebb ért hozzám, csak akkor láttam, hogy nagyon magas, karikás szemű, fiú áll előttem, vagyis egy panda. 
-Talán egy üdvözlőm? - halottam a cinikusságot a hangjában.
Legszívesebben a képébe ordítottam volna, hogy elhúzhat a picsába, de inkább nyugodt maradtam. 
-Szia - keltem fel és meghajoltam előtte.

-Így már mindjárt más.
Lezuttyantam az előttem lévő bőrkanapéra és behunytam szemeim. 
-Kezdhetjük? Mert sok gondom van, Mókuskám.

Felháborodottan figyeltem, ahogy leül a kanapéra. Mit képzel ez? És mi az, hogy mókuskám? Biztos nagy gáz van ennek a gyereknek a fejében.
-Hogy mondod? - néztem rá nagy szemekkel - Rendesen el vagy szállva magadtól, nem gondolod?

-Gondoltam, te majd meggyógyítasz - ütöttem rá formás kis fenekére. 
Először csak fogadásnak indult ez az egész, de egyre jobban bejön ez a pali, talán estére már enyém is lesz.

-Gondoltam te majd meggyógyítasz - mondta már egy kicsit kedvesebben. De mi a szarnak csapott rá a seggemre? Egy pasi, egy PASI. 
-Segítenék, ha kértél volna előre időpontot, vagy legalább normálisabb lehetnél, akkor még talán, de csak talán, tudnék valamit kezdeni veled - én se akartam vele kedves lenni, így hát azt kapja, amit ad.

Nem nagyon figyeltem oda mit pofázik, csak néztem ki a fejemből. 
-Mi a neved?

-Minek mondanék neked el bármit is? - folytattam a bunkóskodást. Ahogy láttam nem is figyelt rám. Mekkora egy faszkalap.

-Azért, mert, ahogy láttam a rendelő falán a táblát, Dr. Kim Junhyung-é ez az ület. Te meg elég fiatal vagy még doktornak, nincs igazam?

Bólintottam egyet, hogy ne tűnjek annyira ellenségesnek.
-Ő az apám, de neki most van egy másik rendelője, ezért addig az enyém ez, még tanulok - mondtam normális hangnemben.

-Milyen kis talpnyaló vagy - nevettem most már el magam. 
Élveztem, már most kiborítani ezt a strébert.

Elgondolkodtam, amin mondott és éreztem, hogy fejem egyre vörösödik.
-HA VALAMI NEM TETSZIK, AKKOR EL LEHET HÚZNI INNEN, DE KURVA GYORSAN! - keltem ki magamból. 
Nem hiszem el, hogy hogy lehet valaki ennyire paraszt.
-Akkora egy fasz vagy! - ölni tudtam volna avval a tekintettel, ahogy ránéztem.

Nem kellett sok a mókusnak, már is utál. Miután leordította a fejem, olyan vadítóan szexin nézett rám, hogy akaratlanul is számba haraptam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kis emberben, ennyi energia van. Szédítő volt.

Gyorsan vettem a levegőt, ahogy kiadtam a mérgem, eléggé felmehetett a pulzusom. Megfelelő távolságban leültem mellé, és ugyan azzal a tekintettel, mint pár perccel ezelőtt virtuálisan meg gyilkoltam, avval figyeltem őt.

Egész eddig arra vártam, hogy leüljön mellém. Mikor már lecsücsült, egy darabig nézegetett, majd hirtelen ráugrottam. Magam alá szorítottam és figyeltem reakcióját.

Mikor hirtelen fölöttem termett, azt hittem mentem megáll a szívem. Nagyon megijedtem. Egy kicsit közelebbről is szemügyre vettem az arcát. Tényleg nagyon karikás volt a szeme, de valami csillogott íriszeiben, amit nem tudtam, hogy mi. Egy fülében, több fülbevaló lifegett, mint nekem összesen a kettőben. Nagyon fehér bőre volt, és áradt belőle a cigi szag. 
-Ezt minek csinálod? - suttogtam, mert megmondom őszintén tartottam tőle, nem is kicsit.

-Mert ilyen kedvem van - mosolyogtam rá perverzen.

Nem nagyon ellenkezett, ezért kihasználtam az alkalmat, és szájára tapadtam.

A válaszán meglepődtem. De amit kiváltott belőlem az a féloldalas mosoly, az sokkal ijesztőbb volt. Amikor hozzá nyomta erőszakosan ajkait enyémhez, nem tudtam mit reagálni, csak kitágult pupillákkal bámultam a semmibe. Reménykedtem, hogy most nyit be valaki, de csalódnom kellett.

Még jobban meglepődtem, hogy még mindig nem ellenkezett különösebben, ezért nyelvemet is átdugtam szájába. Esetlen volt, nem csókolt vissza, csak bambult előre. 
- És még én vagyok a szipós - gondoltam magamban. 
Kezeimmel lassan kitűrtem, gondosan betűrt ingjét nadrágjából, majd alányúltam. Ujjaim tele voltak gyűrűkkel, amik néha-néha hozzá értek, meleg felsőtestéhez.

Nem tudom mit kéne most csinálnom. Ha ellenkezem leüt, vagy szó szerint megerőszakol. Ezért inkább hagytam, de semmiképp nem csókoltam volna vissza. Lassan becsuktam a szemem, hogy legalább egy kicsit élvezetesebb legyen. Amikor megéreztem ujjait ingem alatt, de várjunk mi ilyen hideg? Megpróbáltam lenézni, és sikerrel jártam. Keze tele volt ékszerekkel, amik ingerelték bőrömet.

Annyira jól esett, hogy most én irányíthatok. Megkönnyebbülés volt, hogy láttam, most már lehunyva tartja szemét, a kis doki. Kezemmel cirógatni kezdtem csupasz hasát. Sajnáltam, hogy nyelveink nem fonódhattak úgy össze, ahogy akartam volna, mert a mókuska képtelen volt visszacsókolni. Elhajoltam kívánatos ajkaitól, és újra megkérdeztem - Mi a neved?

Meg adtam magam neki. Túlságosan élveztem érintését. Mikor elhajolt ajkaimtól, hiányoltam meleg száját, az enyémről.
-Mi a neved? - tette fel nekem újra a kérdését, amire előzőleg nem voltam hajlandó válaszolni.
-MinSeok - suttogtam, mert még mindig csókja hatása alatt voltam.

Hajoltam volna megint vissza az ajkaira, de egy kopogás szakított félbe. Megijedtem, ezért leugrottam róla és a hátsó ajtón kiszáguldottam.

Mi a szar?- gondoltam magamba.