3.rész I Help You

(Ahogy ígértem meghoztam a 3.részt. Jó olvasást. Ide és facebook oldalra szívesen elfogadom a véleményeket) 

Hirtelen ért tette, de rajta már meg sem lepődöm. Halkan elkezdtem sòhajtozni. Tùl jòl esett, ahogy nyakamat kényeztette.

Hallottam, ahogy sóhajtozásaival díjaz, nagyon jól esett. Ki gondolta volna, hogy Kris hülye fogadásából, beszerzek egy gazdag doki gyereket. Kösz Yifan, egy életre adósod vagyok. Nyakától egyre felfelé haladtam csókjaimmal, míg nem elértem, bájos ajkaihoz. Kíváncsi voltam, hogy vajon ma visszacsókol-e. Neki estem csókjaimmal, majd átdugtam nyelvemet is szájába.

Mikor ùjra megéreztem meleg ajkait az enyémen, tudtam, hogy most nem fogom kordában tartani magam. Azonnal visszacsòkoltam és amikor nyelvünk összeért, belenyögtem szájcsatánkba.

Visszacsókolt. Még sosem éreztem ehhez foghatót, pedig már sok fiúval és lánnyal voltam együtt. Először csak zaklatásnak tűnt, majd csak meg akartam erőszakolni a mókuskát, de most, azt hiszem valahogy többet. Talán egy párkapcsolatot? Míg nyelveink vívtak én alul matatni kezdtem, újra pólója alatt.

 Ùgy éreztem, hogy olyan tehetetlen vagyok, ezért derekánál közelebb hùztam magamhoz. Mesés érzés volt, ahogy nyelve az enyémet masszírozta. Teljesen bele habarodtam.

Bátor tette meglepett, de tovább folytattam. Még nem akartam lefeküdni vele, még hergelni akartam, addig, hogy bele pusztuljon, annyira akarjon engem. Csókunkat megszakítottam, és szemébe néztem

- Van barátnőd?

Kérdésén meglepődtem. Soha nem voltam lánnyal, csak fiúkkal kavartam, vagy jártam. Nem tudom mit válaszolhattam volna neki.

 -Nem jártam lányokkal - végül amellett döntöttem, hogy az igazat mondom el.

-Mivan?? Én azt hittem te teljesen hetero vagy - lepődtem meg.

Kicsit elszomorodtam, mert azt hittem én leszek az első pasi az életében. Csalódnom kellett.

Megráztam a fejem.

-Soha nem vonzòdtam a lányokhoz. Viszont fiúkkal is, csak addig jutottam el, hogy leszoptak. Utána soha nem volt több - gondolkodtam el.

-Mik derülnek ki rólad mókuska - kócoltam össze haját.

-Én biszex vagyok.

 Aranyos volt, ahogy beszélt hozzám.

-Azt gondoltam. Külömben nem itt, az ölemben ücsörögnél. De én, még mindig nem tudom a te neved - jutott eszembe.

-Huang ZiTao - hajtottam le a fejem, mert még mindig az ölében ültem és nem tudtam meghajolni.

-Tao panda -mosolyogtam. Muszàj volt megérintenem, szinte ilyen kényszerként jött. Félénken arcàhoz nyùltam, és megsimogattam.

Kirázott a hideg, az érintésétől. Nem bírtam magammal, ezért felálltam és kisétáltam a rendelőből. Elővettem újonnan vett cigis dobozom, és kivettem belőle egy szálat. Meggyújtottam és beleszívtam. Jól esett, ahogy a káros anyag szétáramlott a tüdőmben.

Megint itt hagyott, de ezen màr meg se kéne lepődnöm. Felkeltem a kanapéròl és összepakoltam az asztalomon.

Az üzlet előtt járkáltam fel-alá idegességemben, miközben cigiztem. Fura érzés volt az, hogy valaki szeret, már mint nem biztos, de törődik velem. Èn, fontos lennék valaki számára?

Leűltem székembe és két kezem közé fogtam a fejem. Aranyos, ahogy ràm mosolyog, élvezem, ahogy megcsòkol, ahogy hozzám ér. Nem tudom elfelejteni, enyhén rekedtes hangját. Az illatát, aminek a nagy része cigaretta. Nem tudom mi van velem. Senkibe nem szerettem bele ilyen hamar.

Mikor végeztem, bementem és lefeküdtem a kanapéra.

-A szüleim kitagadtak, a suliból kirúgtak, alkoholista és drogos vagyok. Mindennapi kenyeremet a drogcsempészetből keresem. Egy lakást bérlek, ahol minden egy légtérben van. Utálom az életemet. Segíts - halt el a hangom a mondandóm végén.

Mikor ùjra visszatért, megkönnyebűltem. Ledarálta az életèt egy mondatban. Végig kellett gondolnom. Nincs senkije, aki szereti, és neki az az öröm, ha drogozhat, cigizhet vagy csak szimplán jòl berúghat. Evvel tudja az érzelmeit eltusolni.

 -Szerintem neked szeretetre van szükséged - sètàltam oda mellé és leguggoltam.

-Tudok segíteni, ha te is szeretnéd -raktam rà kezemet övére.

 -T-te tényleg hajlandó lennél nekem segíteni? - sírtam el magam.

Olyan édes, hogy elsìrja magàt.

-Igen- töröltem le egy könnycseppet az arcáról -Azt hiszem, érzek irántad valamit. De még nem merem kimondani, hogy szeretlek-suttogtam magam elé.

Hálámból megfogtam kezét és felrántottam a kanapéra. Rámásztam és hosszasan megcsókoltam.

Nyakàt átkarolva csòkoltam vissza. Teljesen màs érzés kerìtett hatalmába ennél a csòknál. Ebben benne volt valami féle szeretet köszönet. Ès egy jòkora Tao.

Derekára ültem és hajába túrtam. Közben csókoltam tovább, úgy, mint azelőtt soha senkit.

 Ráharaptam gyengéden alsó ajkára. Jó érzés volt, ahogy nagy kezével hajamba túrt. Éreztem a ciginek az ízét a szájába, de még az is tetszett, ha őt csókolhattam.

Csókunk után szorosan átöleltem, fejemet a mellkasára hajtva.

-Most mesélj te magadról.

-Tudod én nem nagyon beszélek a szüleimmel, csak apámmal szoktam ha szükséges, de az is mindig munkával kapcsolatos dolog. Van egy nagy házam, de nagyon magányosnak érzem magam benne, pont azért, mert túl nagy.

 Hallgattam történetét és szívdobogását. Nem értettem gondjait, mert nekem egyik sincs, se nagy házam, se szüleim. Kicsi lakásom van, de még abban is magányosnak érzem magam. Lakásomból bármikor kidobhatnak, mert már jó ideje nem fizetek a tulajdonosnak. Akár hajléktalanná is válhatok.

Lenyúltam hajához, és elkezdtem birizgálni. Halványan elmosolyodtam rajta. Szörnyű élete lehet. És én ezt jobbá szeretném neki tenni.

-Tao hozzám költöznél?

 Nem jutottam szóhoz. Hogy mi? Biztos, hogy hozzám beszélt?

 -Én? - suttogtam, mint egy fogyatékos.

-Igen. Te, te panda bear - nevettem el magam. Olyan aranyos.

Még mindig nem tudtam elhinni ajánlatát.

 -Szívesen hozzád költöznék, csak előbb ki kell fizetnem az adósságaimat a lakásra - még mindig suttogtam.

-De minek kell kifizetned, ha úgy is elköltözöl? - gondolkodtam el.

Tényleg nem láttam értelmét, hogy mit akar azon a házon fizetgetni.

-Azt hiszem, akkor elintézem a dolgaimat, és holnap eljövök hozzád újra.

Elmosolyodtam. Olyan édes volt, és félénk egyben. Biztos nagyon sokszor ellene voltak.

-Redben - simogattam meg a fejét.

 -Most már magadra hagylak - álltam fel és adtam egy búcsú puszit ajkaira.

-Akkor holnap gyere - keltem fel és oda kísértem az ajtóhoz.

 -Rendben - már futottam is, hogy mielőbb együtt lehessünk.

 Felhívtam a lakásom tulajdonosát. Ordítozott velem, amiért már fél éve nem fizettem a lakbért. Megmondtam neki, hogy elköltözöm és, hogy amint tudok, fizetek neki. Megérkeztem „régi otthonomba". Gyors előkaptam egy bőröndöt, és bele dobáltam a ruháim. A ruhákat és az italokat kivéve, semmi sem volt az enyém, ezért hamar végeztem. Lefeküdtem aludni, hogy minél hamarabb legyen másnap.