9.rész Luhan's Flashback

(Sziasztok ^^ Meghoztam a XiuTao/ TaoMin utolsó részét. Ezen az oldalon lesz majd a HunHan fan ficiton. Ami azért hosszabb lesz mint ez, mert a történetet jobban húzzuk. Remélem tetszett ez a 9.rész. Erre a részre is megköszönöm a hozzá szólásokat ide és a facebookra is. Köszönöm, hogy olvastátok, remélem a HunHan is tetszeni fog ^^ )

Meglepődve néztem az ajtóban álló Luhanra.

-Dolgozik – válaszoltam tömören.

-Bejöhetek? – kérdezte félénken, amire én csak bólintottam és kijjebb tártam az ajtót, hogy beléphessen.

Levette a cipőjét majd rám nézett.

-Ne haragudj a tegnapiért. Nem tudom mi volt velem – hajtotta le a fejét.

Megértem a helyzetét, bár nekem az ilyen kalandjaim mindig csak egy éjszakásra sikeredtek.

-Semmi baj – mosolyogtam. – De miért jársz te Minseokhoz? Annyira rendben vagy tiszta tökéletes mindened.

-A lelkem nem – sóhajtott.

-Ha érdekel és van időd, akkor elmesélem az egészet – mosolygott halványan.

Betessékeltem és a kanapéra ülve vártam a történetet. Amit el is kezdett mesélni…

~Flashback~ (Luhan Pov.)

Egy olyan napnak indult, mint a többi boldogan keltem fel és mosolyogva száguldottam le a fölső szintről anyukámhoz. Adtam az arcára egy „jó reggelt” puszit.

Mindent elmondtam neki ezért azt is tudta, hogy a saját nememhez vonzódok.

Apa már régóta nem velünk él, ami nem is baj.

-Fiam, ma átmegyünk az egyik barátnőmhöz, akinek van egy fia. Pár évvel fiatalabb nálad – mosolyodott el.

-Rendben – bólintottam.

Visszafutottam az emeletre, és elkezdtem öltözködni.

Felhúztam egy fekete szaggatott csőnadrágot, meg egy színes trikót.

Mikor végeztem bementem a fürdő szobába és megcsináltam a sminkem meg a hajam.

-Gyere kicsim. Indulunk – kiabált fel anya.

-Jövök – futottam le, miközben zsebre vágtam a telóm.

Elindultunk a kocsinkkal. Az út körülbelül 20 perces volt.

Mikor oda értünk, a kedves hölgy (gondolom anya barátnője) már kint állt.

-Sziasztok – ölelte meg először anyát majd engem is.

-Jó napot – hajoltam meg illedelmesen.

Betessékelt minket a házba.

-Fiam gyere le, mert megjöttek a vendégek – kiabált fel.

Hallottam, ahogy csörtette a lépcsőn. Kíváncsi voltam rá, hogy néz ki.

Mikor leért majd leesett az állam a helyéről. Hogy lehet valaki ennyire helyes? Nem értem.

Haja szökés árnyalatú, óriási barna szemek arca egy picit sápadt volt, de az pont jól illett rózsaszín ajkaihoz. Tökéletes ez a fiú.

-Szia Oh Sehun vagyok – mutatkozott be és egy picit erősebben szorította meg a kelleténél a kezem.

-Gyertek enni – mosolygott rám ezek szerint Sehun anyja.

Leültünk az ebédlő asztalhoz és nem feltűnően de elkezdtem nézni a velem szembe ülő fiút.

Nem evett sokat, de már is fel állt az asztaltól.

-Kösz a kaját. Felmentem- indult el.

-Fiam! Vidd fel magaddal Luhant is – szolt még rá az anyja mielőtt eltűnhetett volna.

-Jó – rám nézett, hogy kövessem.

Felkeltem a székből, illedelmesen megköszöntem az enni valót, majd Sehun után mentem.

Bementünk a szobájába, ami kifejezetten szép volt, viszont irtó kupis.

Nem szokott rendet rakni?

Leült a kanapéra, ami a szoba közepén állt pont jól elhelyezve és mutatta, hogy foglaljak én is helyet.

Valamin mosolygott, de nem nagyon értettem, egyszer csak ajkai enyémeken landoltak, amit gondolom nem véletlen csinált. Egy kis hezitálás után visszacsókoltam.

Egy idő után elhúzódott tőlem és érzéstelen arccal nézett rám.

-Tudod megadhatnád a számod – mosolyodott el végre.

~Flashback End

Végig gondoltam amit mesélt.

-Én ismerem Sehunt – magyaráztam komolyan – Tudom milyen, de akkor most mi történt vele? Mert idáig csak annyit mondtál, hogy csókolóztál vele – magyaráztam, amit hallottam.

-Hát pár nappal rá mikor megismertem elhívott „randizni „ ,aminek az lett a vége, hogy a haverjai megvertek, ő meg mikor azt hittem, hogy meg akar menteni, elvitt egy kisebb utcába és megerőszakolt – láttam rajta, hogy az is fáj neki, ahogy meséli.

-Te szerelmes voltál bele? – kérdeztem, meg amit kiláttam a szemeiből.

-Voltam – válaszolt röviden.

-Na gyere főzzünk valamit Minseoknak mire haza ér – mosolyogtam Luhanra, szüksége volt egy kis szeretetre, ezért is értettem meg miért csókoltam meg az ÉN Mókusomat.

Elkezdett edény után kutatni, amihez lehajolt, így tökéletes kilátást nyújtott a fenékére, legszívesebben megmarkoltam volna, de nem tehettem, hiszen szeretem Xiumint és nem akarom elveszíteni.

Amit még Luhan is tudott főzni az egy kínai leves volt, és még finom is lett, szóval, elkezdünk teríteni.

Már este 6 volt mikor indultam haza. Nagyon hiányzott már Tao és vele szerettem, volna lenni. Az utam nem volt több 15 percnél. Bementem a házba és, meghallottam Luhan hangját.

Mit keres itt?

A csókja után nem akarok vele találkozni, hiszen tudta, hogy szeretem Tao-t és még is megtette.

Hallottam, hogy nyitódik az ajtó ezért kimentem Xiuminnak köszönni.

-Szia Mókuskám – öleltem magamhoz.

Mosolyogva öleltem vissza.

Jajj, olyan jó megint a karjaiban lenni.

-Szia te panda fiú – kuncogtam.

-Mit keres itt Luhan? – néztem fel rá.

-Át jött és elmesélt mindent, hogy miért ilyen, és szerintem téged is csak azért csókolt meg, mert szeretetre volt szüksége – simogattam Minseok arcát.

Olyan édes, ahogy mindig felnéz rám. Számomra tökéletesebb nem is lehetne.

-Rendben – mosolyogtam, majd megfogva Tao kezét és behúztam a konyhába. Az igazat megvallva kibaszottúl éhes voltam.

-Szia Minie – mosolygott rám Luhan mikor már az asztalnál ült – Ugye nem baj, ha itt eszek? – kérdezte félénken.

Hogy lehetne erre a fiúra haragudni? – kuncogtam magamba.

XiuTao / TaoMin End.