6.rész The End or the Beginning of Something

(Nagyon nagyon sajnáljuk, hogy így elhanyagoltuk a ficit, de mostanában nem volt időnk. Nem lett túl hosszú, de eléggé eseménydús.
Köszönjük, hogy sokan vártátok a folytatást és ezt jeleztétek is valamilyen módon.
Szívesen várjuk a hozzászólásokat, ide is és facebookra is^^)

Sehun pov.

Egész jól ment megint Luhan kikészítése. Már kezdem magam profinak érezni ebben az egészben. A kis Babim fülig szerelmes belém. Amit meg is értek, mert ki nem? Nagyon élveztem ezt az egészet. Viszont egy dolgot nem értek magamban. Miért ragadtam le ennél a lányos fiúnál? Oké bevallom, jó vele szexelni, de kereshetnék bárki mást is. Bár nem tudom.

A nap végére már egészen belejöttem a fagyi adagolásba, és úgy vettem észre, hogy az én soromban már többen is álltak, mint Luhanéban.

Olyan este 7 felé, már kezdtünk összepakolni Luluval és egy pici kalandot is vittem a takarításba, hogy minél jobban az agyára menjek Luhannak.

Viszont az a mondat nem hagyta el a fülem, hogy „kapjam be”.

Majd meglátjuk Lulu.

Láttam rajta, hogy nem tetszik neki, ahogy játszom vele, meg persze érzékeltem is, mert köszönés nélkül otthagyott.

-Na bazdmeg – morogtam magamnak – Ezt még megfogod bánni.

Mikor bezártam a boltot elindultam Luhan háza felé. Már csukott szemmel is tudtam volna az utat. Na vajon miért?

Mikor oda értem, egy picit bepánikoltam mi van, ha nem hagyta nyitva az ajtót. De túl nagy feneket kerítettem a dolognak, mert a kis naiv Lulu Baba nem zárta be az ajtót.

Halkan csuktam be magam után az ajtót. Hallottam, hogy éppen zuhanyozik, ezért a fürdő felé vettem az irányt.

Kopogás meg semmi nélkül mentem be. Szerintem meghallhatta az ajtócsukódást, mert hirtelen elállt a víz folyása.

-K…Ki az? – kérdezte, azon a cuki hangján, de most még aranyosabb volt, ahogy megremegett.

-Nyugi van cica csak én vagyok, jöttem megvalósítani, amit kértél a fagyizóban – mosolyodtam el, és lassan elkezdtem levetkőzni.

-N..ne gyere b…be – dadogott tovább.

-Pedig már meztelen vagyok – mondtam komolyan – Na jó, egye fene, most azt teszem, amit kérsz – adtam be a derekam.

Lassan kinyílott a kabin ajtaja és egy törülközőért nyúlt, amit gyorsan magára tekert.

Nem nagyon nézett rám, gondolom zavarta, hogy pucér vagyok.

Elterveztem az új gonosz tettemet.

Azt fogom játszani, mintha szerelmes lennék belé.

Mikor oda állt a tükör elé és a haját kezdte el törölgetni, mögé osontam és a törülközőn lévő kezeit megfogtam és segítettem neki.

Mosolyogva figyeltem az arcát, hogy hitelesebb legyek.

-M…most mit cs…csinálsz? – remegett meg alsó ajka.

-Csak segítek neked, szerelmem – csókoltam a nyakába, amire sóhajtott egyet.

Elmosolyodtam és most alsó feléhez dörzsöltem ágyékom, hogy még jobban ingereljem. Próbáltam minél lágyabb lenni vele.

-Ahh – nyögött fel halkan,azon az izgató hangján.

Azonnal égnek is állt a farkam.

Felkaptam Luhant, és bevittem a szobába.

-Feküdj hasra kurva – löktem le a puha párnák közé.

Teljesítette, amit kértem.

Mikor elhelyezkedtem fölötte, erőszakosan helyeztem belé farkam, ami miatt felsikított.

-Csss cicus. Mindjárt jobb lesz – karmoltam meg a hátát.

-Ez soha…nem lesz…jó – sírt az egyik párnába.

Morogtam egyet, mikor teljesen benne voltam. Ő csak csendben hagyta, ahogy magamévá teszem egész testét.

Elég hamar elmentem, de nekem nem volt ennyi elég, ezért más és más pózban lerendeztem vele még 4 menetet.

Már a végére mind a ketten úgy lihegtünk, mint két kutya, de istenem, kurva jó volt.

Lassan kihúztam belőle férfiasságom, amire összerándult egy picit.

Felkeltem és alsógatyámért bementem a fürdőbe és felhúztam, majd a konyhába vettem az irányt.

Kivettem müzlit az egyik szekrényből meg tejet a hűtőből és neki álltam kajálni a konyha asztalnál.

Egyszer csak megláttam, ahogy Luhan négykézláb mászik ki a szobából egy alsógatyában.

Elnevettem magam.

-Te mit csinálsz? – kérdeztem nevetve.

-Nem….tudok lábra állni miattad – mondta halkan.

-Jaa. Kérsz kaját? – mutattam neki a tányérom nevetve.

-Nem zavar, hogy ez az én házam? – morogta.

-Nem – vágtam rá.

-Minek kellek neked? – kérdezte, mikor már felült nagy nehezen a székre.

-Dugni – mondtam az egyszerű és egyben igaz választ.

Láttam, hogy elkerekednek a szemei és könnyes lesz.

-Most húzz ki innen! – mondta egész nyugodtan, de láttam rajta, hogy mindjárt felrobban.

Szót fogadtam neki. Felöltöztem, majd elindultam az ajtó felé.

-Ne gyere vissza többet! – kiabált utánam.

-Rendben – válaszoltam és már el is mentem.

Igaza volt, most tényleg túlmentem a határon.

Mától új életem lesz, és nem ragadok le senkinél így.

Nem kell nekem szerelem. Még a végén beleszerettem volna.

Hazafelé indultam és anyámnak nem köszönve, mentem fel a szobámba.

~Másnap~

Elmentem egy fodrászhoz és barnára festettem a hajam, evvel is jelezve, hogy most más lesz majd az életem.

Sorra feküdtem jobbnál jobb pasikkal és lányokkal.

Kurva jó volt végre ilyen felszabadultnak lenni.

5.rész Figure

(Sziasztok!! ^^ Ne haragudjatok a sok késésemért, de most volt rendesen dolgom és nem nagyon volt időm ezt a részt felrakni. A következő is szerintem most egy kicsit később fog jönni, még nem tudom mikor tudom felrakni. Remélem azért tetszeni fog ez a rész. Jó olvasást.
Ide és a facebookra is megköszönöm a véleményeket ^^ )

Figyelmeztetés: Ronda beszéd 

/Luhan pov./

Újra megerőszakolt.

Nem hiszem el.

Nem tud velem egyszer olyan gyengéd lenni, mint a csókjában.

Hiszen én csak arra vágyok tőle.

Nekem csak és kizárólag a gyengédsége kell.

Mikor ott hagyott este, megpróbáltam elaludni, de nagyon nehezen ment. Nem tudtam avval a tudattal elaludni, hogy nem szeret viszont. Csak kihasznál.

Végül csak sikerült álomba szenderülnöm.

~Reggel~

Mikor felkeltem, mindenem fájt. Alig tudtam a fenekemre ülni, felkeltem az ágyról, de összeestem. Amikor sikerült feltápászkodnom a földről. Felhúztam a munkás cuccom majd elindultam dolgozni.

Ma nem volt valami jó idő, de még is sokan jöttek.

Olyan 1-2 óra körül járhatott, mikor újra megjelent a rémálmaim főszereplője, csak most vett is fagyit.

Próbáltam vele kedves lenni, hiszen ez a munkahelyem. Nem küldhettem ki az ajtón, hogy „Húzz ki innen te nyomorék”. Bármennyire is szeretem, szörnyen utálom is.

Hogy lehet valaki ekkorra faszfej? Csak a dugásra kellek neki.

Keressen valaki mást.

Ott vannak a kurvák, azokat döfködje, ne engem.

Én szerelemre vágyom és nem kihasználásra.

Leült az egyik székhez és ott ücsörgött. Nem nagyon volt időm rá figyelni, mert jöttek a vevők.

Mikor egy picit fújtam (már, mint pihentem), megláttam, hogy a főnökömmel beszél.

Mit akar ez?

Húzzon már a jó büdös picsába.

Igen ez most elég furán hangzik, hogy elküldeném, de közben meg fülig szerelmes vagyok belé. És?

Van ilyen nem?

Sehun számomra olyan, mint egy rémálomban egy kicsi jó. Nos, milyen rémálomban van jó?

Hát, ha épp arról van szó, akkor mondjuk, egy hős lehetne, aki közben meg is ment, de utána meg megöl, mert ez lett volna a célja egész végig.

Elég fura álom lenne.

De Sehun, is fura. Miért jön mindig utánam? Mert meg akar dugni?

De ezt mással is megtehetné.

Egy csomókérdés fogalmazódott meg bennem, amire nem találtam sehogyan se választ. Pedig próbáltam keresni.

Észre se vettem, hogy a főnököm oda lép mellém, Sehunnal az oldalán.

Oda kaptam a fejem.

Ugye nem?

-Nos Luhan….őt itt Sehun. Mostantól itt fog dolgozni. Kérlek, mutass meg mindent és segíts neki – mosolygott kedvesen a nő.

Sehun elégedetten mosolygott. Legszívesebben kitekertem volna a nyakát.

Hülye.

Bólintottam egyet, hogy nehogy azt higgye, hogy bunkó vagyok.

Mikor ott hagyott minket a főnököm megmutattam Sehunnak, hogy kell kimernie a fagyit,ha majd jönnek az emberek.

Egész jól csinálta.

Olyan 7 körül már a munkatársaim nem voltak ott csak Sehun meg én maradtam.

Nem szeretek vele kettesben lenni, na, jó talán egy icipicit.

-Lulu te, töröld le az asztalokat én meg felmosok- mondta egész kedves hangon, amin meg is lepődtem, hogy ilyen velem.

-Nem vagy a főnököm – válaszoltam neki mogorván.

-Az lehet, de ha nem teszed, a dolgod bajok lesznek – markolt bele fenekembe mikor mögém lopózott, én meg csak nyikkantam egyet a hirtelen jött hatás miatt.

Szót fogadtam neki, mert nem akartam, hogy megint megerőszakoljon. Elkezdtem az asztalokat törölgetni. Fél szemmel láttam, ahogy söpör.

Elgondolkoztam, hogy miért nem tud kedves és gyengéd lenni velem. Nem kötelessége, de legalább megpróbálhatná.

Elmélkedésemből az szakított ki, hogy Sehun a fenekem simogatja miközben én az asztalt hajlongászva törlöm.

Keze egyenletesen simogatta hátsó felem, amivel gondolom ingerelni próbált.

Egy hirtelen mozdulattal maga felé fordítót és számra helyezte puha párnáit.

Gondolkodás nélkül csuktam le szemeim és élveztem, ahogy ajkai enyémet masszírozza. Egy apró sóhaj szökött ki a számból evvel utat adva nyelvének, ami befészkelődött számba.

Nyelveink heves táncba hívták egymást.

Egy pillanatig úgy éreztem mintha ő is élvezné, de ezt megszakította avval, hogy elhúzódott és folytatta a söprést, engem otthagyva a kételyeim között.

Annyira egy tuskó barom.

Csak azért kellek neki, hogy felálljon a farka, aztán meg jól belém rakja és rajtam vezeti le az aznapi feszültségeit, vagy épp fáradalmait, ami neki nem gondolnám, hogy van.

Legszívesebben oda mennék és lekevernék neki egy kurva nagy pofont, lehet akkor észhez tér.

Itt játszik velem, mint egy babával, akit néha egy kicsit megerőszakol, hogy teljes legyen az nap a napja, mert ha nem dughat, akkor vége a világnak.

Én első látásra egy teljesen más személynek ítéltem meg. Kedves gondoskodónak, aki mindent megtesz, hogy a párja boldog legyen.

De ehelyett pont az ellenkező, egy hülye fasz akinek mindig kell valakit döngetnie (most jelenleg én vagyok a porondon) és közben az anyjának meg eljátssza, hogy ő egy igen is jó fiú.

-Egyszerűen röhejes, amit csinálsz – néztem rá miután abba hagytam Sehun elemzését.

-Miért mondod ezt bambi? – néz rá ártatlanul mintha semmi se történt volna.

-Kapd be - nyögtem oda neki, mire ő csak elmosolyodott.

Mikor abba hagytuk a takarítást bezártuk a fagyizót majd köszönés nélkül én elindultam haza.

Mikor otthonomhoz értem kinyitottam az ajtót és bementem a fürdőbe, hogy vegyek egy jóleső felfrissítő zuhanyt.

Behúztam a kabin ajtaját, miután levetkőztem és megengedtem a vizet.

Önfeledten énekelgettem halkan, hogy azért Xiuminhoz ne hallatszódon át dalolászásom, de ezt megszakította egy ajtónyitódás és egy alakot láttam meg az ajtóban állni.

4.rész New Work

( Sziasztok ^^ Bocsánat, hogy nem hoztam tegnap, de úgy volt, hogy csak hétvégén lesz időm felrakni ezt a részt. De meghoztam előbb. Azért még is bocsánatot kérek a késéssel :))
Jó olvasást.
Ide és a facebookra is megköszönöm a véleményeket)

Korhatár:+18
Figyelmeztetés: Ronda beszéd 

/Sehun pov./

Közelebb mentem hozzá és odaadtam neki a kulcsot.

-Miért jöttél utánam? – kérdezte hidegen, ami nem tetszett.

Amint kinyitotta az ajtót, belöktem rajta, így ő a földre esett. Hallottam, ahogy feje nagyot koppant, de az nem érdekelt.
-Miért nem utálsz? – fogtam le kezeit, hogy ne tudjon lelökni magáról.

Nem válaszolt, ami nagyon nem jött be.

Fejét a földhöz vágva, ordítottam rá.

-MIÉRT NEM GYŰLÖLSZ?

-MERT SZERETLEK, TE BAROM! – ordított vissza, olyan nagy hangerővel, mint én.

Meglepődtem, hogy van ennyi mersze.

-Azt akarod, hogy újra megerőszakoljalak? – suttogtam a fülébe.

Eléggé be voltam gerjedve, igazán rám fért volna egy kiadós szex.

Ajkaira tapadva, kezdtem el falni párnácskáit.

Mikor meguntam szája melegét, nyakára vándoroltam át. Lábával az ajtót csapkodta, gondolom evvel akart segítséget kérni.

Combját kezdtem el simogatni, hogy elgyengüljön a jó érzéstől. Nem hagyhattam, hogy bárki is megzavarjon minket.

Erősen szívogattam a nyakát.

-Sehun…ahh ennek meg fog maradni a nyoma – nyögdécselt alattam.

-Leszarom – bevittem a szobába és az ágyra vágtam, majd erőszakosan elkezdtem lerángani róla, szűk gatyáját.

Mikor róla leszedtem, magamról is lehúztam, tudtam, hogy ő nem így akarna velem lefeküdni, de kurvára nem érdekel, hogy ő mit akar.

Most csak én vagyok a fontos, hogy megint jól megbasszam, aztán már megint el is megyek.

Nem fogok leragadni nála, ez is már nagy szó, hogy másodszorra dugom meg. Mindenkit, csak egyszer szoktam.

Lehúztam Luhan rózsaszín, buzis pólóját, majd újra nyakát szívogattam.

-K…kérlek …Se…hun hagyjál – nyögte alattam a kis ribanc.

-Kussolj – fogtam be egyik kezemmel száját.

Végig nyaltam felső testén és a nyelvem játszadozni kezdett alhasán, amitől nagy nyögést csaltam ki belőle.

Tetszett a hangja, de most inkább már benne akartam lenni.

Lehúztam magamról és róla is az alsó gatyát, majd azonnal belé hatoltam.

-Mmm – nyögött fel fájdalmasan, még mindig a kezem alatt.

Én csak gonoszan mosolyogva kezdtem el mozogni, egyre gyorsabban és gyorsabban.

Végül, mikor már láttam, hogy nem ordít fel a fájdalomtól és már nem is sír, elvettem a kezem szájáról és hagytam hadd nyögdécseljen, kedve szerint.

Lehet, felfogadom házi kurvának. Majd ezen még gondolkozom.

Bele kapaszkodott a vállam és körmeit, bele is mélyítette bőrömbe, mivel szerettem a szadó mazót, egyre gyorsabb tempót diktáltam.

-Ahhh – ordított fel, mikor eltaláltam benne, egy gyenge pontot.

Szó szerint megremegett alattam, éreztem is, hogy összehúzza magát, aminek köszönhetően, elmentem benne.

Megvártam, még ő is a csúcsra ér, majd izzadt testemmel, rádőltem.

-Ko…komolyan…te..te nem vagy n..normális – nyögte alattam.

-Nem tudnád egyszer, csak egyszer befogni? – kérdeztem, egész nyugodt hangnemben.

Utána el is hallgatott.

-De el szeretnék menni, fürdeni – szólalt meg újra.

Leszálltam róla és csak úgy pucéran elfeküdtem az ágyon.

Láttam, ahogy Luhan kimegy a szobából. Elég érdekesen járt, mintha valaki jól seggbe kurta volna.

Hopp az én voltam – nevettem magamba fel.

Viszont a feneke nagyon bejön.

Hallottam, ahogy megengedi a csapot a fürdőbe.

Akkor tényleg oda ment. Mert ha kiszökött volna, azt nem ússza meg élve.

Bár úgyse merne mondani senkinek semmit, ha az anyjának se mondta el.

Lehet, szégyelli ezt az egészet. Meg is értem.

A kis hülye.

Kit hívnának el ilyen hamar randizni, ez egyértelmű volt, hogy csak jól megakartam dugni, aztán otthagyni. Nem is értem erre, hogy nem jött rá.

Pedig okosnak tűnt.

Annyira elgondolkoztam, hogy észre se vettem, hogy Luhan már bent fekszik mellettem, az ágyban.

Háttal volt nekem.

Ezek szerint utál.

Akkor elértem, amit akartam.

Én is elmentem zuhanyozni, majd felöltöztem és haza mentem.

Még nem volt olyan késő, este 11 óra lehetett.

Anyám már biztos otthon volt. Valamit ki kellett találnom, hogy hol voltam.

Mikor haza értem, nem égett a villany bent.

Ahhj szerencse. Most vagy alszik, vagy pedig még mindig Luhan anyjánál van.

A második valószínűbb volt, mert az ajtó, nem volt nyitva, így a kulcsommal kellett bejutnom.

Felmentem, mivel nagyon kimerültem.

Most sajnálni kell.

Szóval lefeküdtem aludni.

Olyan délben keltem fel.

Elterveztem, hogy ma is bemegyek Luhanhoz, a fagyizóba.

Miután felöltöztem, el is indultam oda. Bent dolgozott, de most mivel nem volt olyan késő, többen is voltak bent.

Nem ülhettem csakúgy az asztalnál, beálltam direkt abba a sorba, ahol Luhan szolgált ki.

-Szia – mosolyogtam rá, mikor sorra kerültem.

-Szia – köszönt vissza mosolyogva ő is, amin meglepődtem.

-Milyen fagyit kérsz? –kérdezte kedvesen, mintha nem is ismerne.

-A legfinomabból kérek, Lulu – mosolyogtam rá.

-Rendben – kimerte a fagyit, majd a kezembe adta a tölcsért.
Kifizettem, majd leültem az asztalhoz.

Eszembe jutott, egy nagyon jó terv.

Megláttam a „főnők” feliratú ajtót, ezért felkeltem a székről és bekopogtam oda.

Egy hölgy nyitott ajtót.

-Jó napot hölgyem – hajoltam meg – Látom, hogy elég kevés a munkaerő. Nincs kiadó munka? Mert szívesen elvállalnám.

3.rész You Again?

(Sziasztok ^^ Meghoztam a 3.részt, Luhan povval. Ebben van benne, ahogy Xiumin és Luhan összeismerkedtek. Egy pici LuMin is van benne a fanoknak ;) Jó olvasást.
Ide és a facebookra is megköszönöm a véleményeket :) ) 

/Luhan pov./

Otthon feküdtem az ágyba, még mindig ,mikor anya már elment. Alig tudtam megmozdulni, nagyon fájt mindenem.

Nem éreztem jól magam, pedig holnap kellett mennem dolgozni.

Hallottam, ahogy kicsapódik az ajtó és anyám rontott be a szobámba.

-MI AZ, HOGY ÁRULOD A TESTED ÉS HAZUDTÁL NEKEM?! AZT HITTEM MINDENT ELMONDASZ – kiabálta anyám a képembe.

Semmit nem értettem. Miről beszél?

-Mi? – néztem nagy szemekkel. – Hogy érted?

-Még ma költözz innen el! – mondta tettett nyugodtsággal, és kiment.

Mi? Most kirúgott a saját anyám a házból?

Hát ez mesés.

Nagy nehezen felkeltem és bepakoltam a bőröndömbe a cuccaim.

2 óra múlva már otthon sem voltam.

Csak jártam az utcákat, hogy találjak egy házat.

Nem sokkal rá, ráakadtam egy szép, nagy családi házra.

Pont kint volt a ház tulajdonosa a kertben.

Mivel a félre rakott pénzemet nagyon régóta gyűjtöttem, meg tudtam venni a házat és be is költöztem.

Büszke voltam magamra, hogy egyedül megoldottam.

Estefelé valaki kopogott az ajtón.

Oda mentem az ajtóhoz.

-Ki az? – kiabáltam ki.

-Szia. Minseok vagyok a szomszédod. Gondoltam jó lenne, ha köszönnék neked, hogy új vagy itt –lassan kinyitottam neki az ajtót, és egy aranyos, elég alacsony fiú állt az ajtóban.

-Sz-szia. Gyere – mondtam félénken.

Beljebb lépett, levette a cipőjét és bementem vele a nappaliba. Leültem a kanapéra, de én egy kicsit távolabb ültem le tőle.

Most már senkibe se bíztam meg.

-És miért költöztél ide? – kérdezte kedvesen.

-Nem szeretném elmondani – most olyan voltam, mint egy kislány.

-Nekem nyugodtan elmondhatod, pszichológus vagyok – mosolygott kedvesen rám.

Nem mondtam neki semmit.

Csak annyit hallottam, hogy dörgött egy nagyot. Nagyon féltem a viharoktól. Ijedten rezzentem össze, amit szerintem Minseok észre vett és lágyan megsimogatta a kezem.

-Kérlek… ne – húzódtam el.

Újra dörgött egy nagyot, de most el is ment az áram.

Megijedtem mert féltem, hogy Minseokkal is úgy járok, ahogy Sehunnal is.

Felugrottam és elkezdtem keresgélni, hogy hol van zseblámpa, de egyszercsak Minseok elkezdett a telefonjával világítani.

Félénken, de visszaültem mellé.

-Kérlek..átölelnél? – kérdeztem halkan.

-Persze – mosolyodott el és oda húzott magához.

Mintha tudta volna, hogy gyengéd legyen velem, lágyan elkezdte simogatni a kezem. Teljesen megnyugodtam és már nem féltem a vihartól.

-Na most már elmeséled? – kérdezte halkan, ami még jól is esett, hogy nem olyan hirtelen jött.

-Igen- vettem mély levegőt. – Tudod… Tegnap elhívott egy fiú randizni. Sehunnak hívják és azt hittem tényleg az lesz belőle. De e helyett a barátai megvertek és ő meg megerőszakolt. Ma meg anyának azt mondta, gondolom én, mert berontott hozzám anyám, hogy egy kurva vagyok, elméletileg. És kidobott – sírtam el magam.

Éreztem, hogy nyugtatóul simogatja a kezem.

-Semmi baj - mosolygott rám.

Fejem ölébe fektettem és én is visszamosolyogtam rá.

Jó lenne, hogyha Sehun is ilyen barátságos lenne, mint Minseok.

Pár perc múlva vissza jött az áram.

-Na, akkor én most megyek – mosolygott és felkelt a kanapéról.

Kikísértem.

-Nyugodtan járhatsz hozzám, ha szeretnél – ölelt meg még utoljára mielőtt kiment volna.

-Rendben. Köszönöm – öleltem vissza.

Elköszönt és elment.

Bementem a szobámba és miután kipakoltam a bőröndjeim, elmentem fürdeni, majd aludni.

Reggel, mikor felkeltem, egy picit jobban éreztem magam. Lehet nekem is ez lesz a legjobb, hogy végre ennyi idősen, egyedül élek.

Felöltöztem, egy fekete csőgatyát húztam fel és a munka pólóm, ami egy rózsaszín fölső volt. Egy fagyizóban dolgoztam.

 Imádok ott melózni, olyan jó, hogy oda csak mosolygós emberek járnak be, meg persze gyerekek. Ott legalább nem gondolok az én problémáimra.

Elindultam otthonról és egy 20 perc alatt, oda is értem.

Egész nap mosolyogva fogadtam a vevőket. Mindig sokáig dolgoztam, mert kevés volt a munkaerő és ezért én egy kicsivel több pénzért, több munkát vállaltam.

Olyan este 7 felé, már nem volt senki a fagyizóban és a munkatársaim, meg a főnököm is elment, ezért elkezdtem takarítani az asztalokat.

-Szia Lulu – hallottam meg egy ismerős hangot mögülem, amitől megfagyott bennem a vér.

Csak egy ember hív így, és bármennyire is szerettem mostmár rettegtem tőle, de még is vágytam az érintésére.

Lassan megfordultam, de akkor már hátam a falnak csapódott és a kezem, fejem fölé szorította. Nem akartam a szemeibe nézni, ezért elkezdtem a földet bámulni.

-Nem kell félned – suttogta és éreztem, ahogy lehelete arcomnak csapódik.

Féltem tőle, de élveztem is, amit csinál.

-Hagyj… békén – mondtam halkan.

-Hogy mondod? –emelte meg fejem államnál, amibe bele bizseregtem.

-HAGYJ MÁR BÉKÉN! – könnyezett be a szemem, mert én magam se tudtam, mit érzek a hülye idióta iránt. Gyűlöletet, vagy imádatot.

Nem tudtam.

Hirtelen azokat az ismerős finom ajkaikat éreztem meg enyéimen. Ilyenkor teljesen más volt, mint amikor megerőszakolt. Olyan gyengéd.

Lassan elkezdte mozgatni ajkait, amit én is utánoztam. Egy sima csók volt, de nekem ez is nagyon tetszett.

Hirtelen eltávolodott és elmosolyodott, olyan gonoszan, amitől féltem.

-Kérlek… ne bánts – suttogtam.

Újra mosolygott.

-Most nem foglak megdugni, nyugi… most nem – húzódott el és el is ment.

Felsóhajtottam, hogy megúsztam ezt szerencsére.

Miután magamhoz tértem, folytattam a pakolást és mikor végeztem vele bezártam a fagyizót és hazafelé indultam.

Gondolkodtam.

Fájt, amit tett velem Sehun, hiszen én szerettem, vagy is azt hiszem. Észre se vettem, de eleredtek a könnyeim és hazáig sírtam.

Elkezdtem kotorni a zsebembe a kulcsért, de nem találtam.

-Hol az a szar? – szipogtam

-Ezt keresed? – hallottam meg újra a hangját.

2.rész Sehun You're Too Good

(Sziasztok ^^ Meghoztam a 2.részt. Ebben Sehun pov van. Hát lehet, hogy ezek után még jobban utálni fogjátok szegénykét, de most nézzétek el neki, majd egyszercsak jó lesz, csak Luhannak kell majd később fölé lerekednie.
Jó olvasást ^^ Ide és a facebookra is megköszönöm a hozzászólásokat.)

/Sehun pov./

Miután lerendeztem a „randim” Luhannal, hazafelé indultam. Útközben felhívtam Keyt, hogy megköszönjem, hogy segítettek.

Rájuk mindig számíthatok. Bármiről legyen szó. Nem akartam Luhantól soha semmit.

Csak jól megbaszni. Amit meg is tettem.

Szóval ez már ki van pipálva, de mondjuk, lehet, hogy még, majd megismétlem vele. Majd meglátom.

Mikor hazaértem, lassan besurrantam, hogy anya nehogy felkeljen.  Hadd éljen abban a tudatba, hogy „Jó fiú” vagyok.

Befeküdtem az ágyba és azonnal el is aludtam. Boldog voltam, hogy végre, újra kitudtak elégíteni. Elég régen volt, mikor jól megbasztam valakit.

Másnap arra keltem, hogy valaki kopog lent.

Felpattantattam az ágyból és lefutottam. Kinyitottam az ajtót, és Luhan anyja állt az ajtóban. Megfogalmazódott bennem egy terv, amit muszáj volt, végre hajtanom, különben még a végén én kerülnék bajba.

-Jó napot – hajoltam meg mosolyogva, és beljebb engedtem.

-Ne magázz, még nem vagyok olyan öreg – kuncogott aranyosan.

Sokkal szimpibb volt, mint a fia, mármint őt nem fektettem volna meg, de Luhant muszáj volt, mert kellett nekem ott és akkor.

-Oké – mosolyogtam.
Beljebb tessékeltem a kedves nőt és bementem vele a konyhába.

-Anya még nincs itthon – mosolyogtam a nőre. – De ha haza ér, mondom neki, hogy itt voltál.

-Ohh..Köszönöm – mosolyodott el.

-Tudja, tegnap voltam bulizni és mikor jöttem haza, megláttam Luhant az út szélén. Nem akarok árulkodó lenni, de szerintem árulja a testét – hazudtam szemrebbenéstelén arccal.

Nekem mindig is jól ment a hazudás. Tönkre akartam tenni Luhant, nem akartam, hogy boldog legyen.

-Hogy mi? – kerekedtek ki a szemei. –Az én Luhanom?

-Igen, de kérlek, ne mond el neki, hogy én mondtam – könyörögtem, mert akkor minden tervemnek vége lett volna.

-Rendben – mosolyodott el. –Te legalább jó fiú vagy – kelt fel az asztaltól.

Én csak mosolyogtam, ha tudná, hogy mennyire „Jó fiú” vagyok.

-Na akkor én most megyek Sehun, és ha anyukád haza ér, akkor csak mond meg neki, hogy jöjjön át nyugodtan – ment ki a házból.

-Rendben. Szia – mosolyogtam, majd bezártam az ajtót.

Miután elment Luhan anyja, azon gondolkoztam, hogy most mit fog majd kezdeni Luhannal, ezek után.

Kitagadja?

Megöli?

Kidobja a házból?

Nem szól hozzá?

Mindegyik jó lenne, egyszerre csak lássam Luhant szenvedni, engem csak az éltet, ha valakit kínlódni látok. Az olyan jó.

Egésznap csak feküdtem az ágyban és semmit nem csináltam. Élveztem, hogy végre elértem valamit.

Több nap is csak evvel telt el, mikor az egyik haverom mondta, hogy látta az őzikét dolgozni, egy fagyizóban.

Másnap el is mentem oda.

Estefelé lehetett, ő éppen még takarította az asztalokat.

Beléptem.

-Szia Lulu – köszöntem neki. Hirtelen kapta oda a fejét, szerintem megismerte a hangom. Tuti, mert rémületet véltem felfedezni szemeiben.

-Nem kell félned – szorítottam a falhoz és a feje fölé emeltem kezeit.

-H…hagyj békén – nézte a földet, ami nekem nem tetszett, mert akkor nem engem bámult.

-Hogy mondod? –emeltem meg állánál fejét.

-HAGYJ MÁR BÉKÉN!! – ordította képembe, de én csak ajkaira tapadtam. Először csak rajta tartottam párnácskáin enyémet, majd lassan el is kezdtem mozgatni őket. Először nem csókolt vissza, de később szerintem feladta, és megéreztem szájmozgását.

Elhúzódtam tőle, és sejtelmesen elmosolyodtam.

-K..kérlek ne bánts – suttogta halkan, de végre a szemeimbe nézett.

Láttam a félelmet íriszeiben, ami nagyon tetszett, hogy parázik tőlem, ez volt a célom, hogy rettegjen.

-Most nem foglak megdugni, nyugi… most nem – mosolyogtam gonoszan.

Láttam, hogy megijedt, ezért elengedtem karját, és csakúgy kisétáltam a fagyizóból.

Szerintem rá jött arra, hogy az anyjának én mondtam, hogy egy kibaszott ribanc a fia, csak nem mert neki bármit is mondani. Mindig jó emberekkel kezdtem ki, mivel soha nem jelentettek fel, volt aki annyira beszart tőlem, hogy nem mert semmit se tenni, mert tudta, hogy akkor felkeresem és vége az életének. Luhan szerintem más eset volt, mert ő rajta láttam, hogy még ezek után is szerelmes belém. Amit úgy igazán leszartam nagy ívben. Én soha nem voltam szerelmes és nem is leszek, mert az csak nekem fájdalom, ha ő hagy ott. Bárkiről legyen szó. Ezt onnan tudom, hogy egyszer jártam egy csajjal és az óta nem vagyok hajlandó senkibe se bele szeretni, csak a fájdalom lenne úrrá rajtam.

Nem mondom, hogy buzi vagyok, de azt se, hogy heteró, szóval inkább biszexnek mondanám magam.

Különben miért csókolgatnám Luhant is.

Kint álltam egy pár méterre a fagyizótól, hogy Luhan ne vegyen észre.

Vártam, hogy végezzen már.

Teljesen meg akartam keseríteni az életét, hogy neki is olyan élete legyen, mint nekem, a szerelmi kapcsolatok terén, nagy fos.

Láttam, ahogy kijön az épületből és bezárja az ajtót, majd hazafelé indul.

Megfelelő távolságban elkezdtem követni, hogy nehogy meghalljon.

Őt nem akartam még annyira bántani, mint a többi ͵͵pácienseimet", sokkal törékenyebbnek tűnt. Most először csak jól meg akarom erőszakolni párszor, hadd tudja ki a főnök.

Így, hogy követtem, legalább megtudtam, hogy hol lakik, és máskor is majd eljöhetek hozzá.

Valamit kutatott a zsebébe és kiesett egy kulcs. Valószínűleg nem hallotta, hogy kipottyant, ezért ment tovább. Felkaptam a tárgyat és zsebre vágtam, majd követtem tovább.

20 perc séta után a házához is értünk. Nem volt otthon senki, lehet, hogy ez az ő háza lenne? De akkor miért az anyjával volt?

Ezt nem értem.

Elkezdett kutatni a zsebében, szerintem azt a kulcsot kereste, ami nálam volt.

-Hol az a szar? – kérdezte szipogva.

Ezek szerint sír.

Aaa Sehun, túl jó vagy. Már sír is.

-Ezt keresed? – szólaltam meg mögötte.

1.rész You're an animal!!

(Sziasztok^^ Meghoztam a HunHan első részét Luhan povval. A következő rész majd Sehun pov lesz. Ebben Luhan részletezi mi történt vele, amit Taonak is elmondott. Remélem tetszeni fog.
Ide és a facebookra is elfogadom a véleményeket és meg köszönöm. Jó olvasást ^^ )

Korhatár: +18 

Figyelmeztetés: Ronda beszéd

/Luhan pov./

Egy olyan napnak indult, mint a többi, boldogan keltem fel és mosolyogva száguldottam le a fölső szintről, anyukámhoz. Adtam az arcára egy „jó reggelt” puszit.

Mindent elmondtam neki, ezért azt is tudta, hogy a saját nememhez vonzódok.

Apa már régóta nem velünk élt, ami nem is baj.

-Fiam, ma átmegyünk az egyik barátnőmhöz, akinek van egy fia. Pár évvel fiatalabb nálad – mosolyodott el.

-Rendben – bólintottam.

Visszafutottam az emeletre, és elkezdtem öltözködni.

Felhúztam egy fekete, szaggatott csőnadrágot, meg egy színes trikót.

Mikor végeztem, bementem a fürdőszobába és megcsináltam a sminkem, meg a hajam.

-Gyere kicsim. Indulunk – kiabált fel anya.

-Jövök – futottam le, miközben zsebre vágtam a telóm.

Elindultunk a kocsinkkal. Az út körülbelül 20 perces volt.

Mikor oda értünk, a kedves hölgy (gondolom anya barátnője) már kint állt.

-Sziasztok – ölelte meg először anyát, majd engem is.

-Jó napot – hajoltam meg illedelmesen.

Betessékelt minket a házba.

-Fiam gyere le, mert megjöttek a vendégek! – kiabált fel.

Hallottam, ahogy csörtetett le a lépcsőn. Kíváncsi voltam rá, hogy néz ki.

Mikor leért, majd leesett az állam a helyéről. Hogy lehet valaki ennyire helyes? Nem értem.

Haja szökés árnyalatú, óriási barna szemek, arca egy picit sápadt volt, de az pont jól illett rózsaszín ajkaihoz. Tökéletes ez a fiú.

-Szia, Oh Sehun vagyok – mutatkozott be és egy picit erősebben szorította meg a kelleténél a kezem.

-Gyertek enni – mosolygott rám, ezek szerint Sehun anyja.

Leültünk az ebédlő asztalhoz és nem feltűnően, de elkezdtem nézni a velem szembe ülő fiút.

Nem evett sokat, de már is felállt az asztaltól.

-Kösz a kaját. Felmentem- indult el.

-Fiam! Vidd fel magaddal Luhant is – szólt még rá az anyja, mielőtt eltűnhetett volna.

-Jó – rám nézett, hogy kövessem.

Felkeltem a székből, illedelmesen megköszöntem az enni valót, majd Sehun után mentem.

Bementünk a szobájába, ami kifejezetten szép volt, viszont irtó kupis.

Nem szokott rendet rakni?

Leült a kanapéra, ami a szoba közepén állt, pont jól elhelyezve és mutatta, hogy foglaljak én is helyet.

Valamin mosolygott, de nem nagyon értettem. Egyszercsak ajkai enyémeken landoltak, amit gondolom nem véletlen csinált. Egy kis hezitálás után, visszacsókoltam.

Kis idő után elhúzódott tőlem és érzéstelen arccal nézett rám.

-Tudod, megadhatnád a számod – mosolyodott el végre.

Meglepődve néztem rá, de végül lediktáltam neki a telefonszámom.

-Fiam. Gyere megyünk!! – kiabált anya lentről.

Félénken megpusziltam Sehun arcát búcsúzásként.

-Szia.

Miután elmentünk Sehunéktól, nem tudtam másra gondolni, csak az ő csókjára. Annyira gyengéd volt.

Bent feküdtem már az ágyamba este, és még mindig ezen ábrándoztam.

Vártam már, hogy felhívjon. Nagyon.

Több nap is eltelt. Vártam, hogy a telefonom rezegjen, hogy ő hív. De az csak sötétséget mutatva, pihent a polcon.

Egyik este, mikor már nagyban aludtam, megcsörrent a telefonom. Rá néztem a képernyőjére hunyorogva a hirtelen jött fénytől, de csak egy ismeretlen szám volt rajta.

Felvettem.

-Szia Lulu – hallottam, meg Sehun hangját, amitől megdermedtem. Végre felhívott.

Nem alszik ilyenkor?

-Szia – köszöntem kedvesen. – Miért keresel ilyen későn? – kérdeztem álmos hangon.

Nem szerettem, ha felkeltenek, de neki még ezt is elnéztem.

-Hát… Eljönnél velem randizni? – hallottam hangján, hogy mosolyog.

Meglepődtem kérdésén, de megszerettem volna ismerni.

-Igen – válaszoltam egyszerűen.

-Akkor jó éjt Lulu – tette le.

Mosolyogva raktam le a telefont.

Nem bírtam aludni.

Hajnali 4 volt és én még mindig csak az ablakon néztem ki, már kezdett világosodni.

Valamikor reggel 6-kor elaludtam.

Magamhoz nem híven, délben keltem fel.

Pörögtem, mint egy búgó csiga, nagyon vártam már az estét.

Lementem ebédelni. Anya nem volt otthon, mert dolgozni ment.

Mikor megebédeltem, leültem a Tv elé, valami értelmetlen film ment benne, de nem igazán figyeltem rá, jobban foglalkoztatott, hogy mi lesz ma este.

Fél hat fele felkeltem a kanapéról. Felmentem a szobámba.

Felhúztam egy színes pólót, meg egy világoskék farmert. A fürdőben megigazítottam barna tincseim, és megcsináltam elhagyhatatlan sminkem.

Elindultam a parkba, pont nyolcra értem oda.

Szememmel keresgéltem, hogy hol lehet Sehun, de a látóterembe, csak sok fiú férkőzött bele, akik közeledtek felém.

Ijedten néztem körbe, de mielőtt bármit is kiabálhattam volna, hogy segítsenek, egy kéz fogta be számat.

Esélyem sem volt, ott vertek, ahol csak tudtak.

Nagy szenvedésemben, megpillantottam az egyik padon Sehunt ülni. Minket nézett.

Kérlelően néztem rá, hogy segítsen.

Mikor már úgy éreztem mindjárt meghalok, valaki felrántott a földről, de nem láttam ki, a sok ütéstől.

Megszólalni is nehezemre esett, nemhogy érzékelni a körülöttem történő dolgokat.

Valahova berángatott, de nem tudom hova.

Kezeim, valaki neki szorította a falnak. Nagy nehezen kinyitottam a szemeim. Sehun állt velem szembe.

Azt se volt időm felfogni, hogy fiú, vagy lány vagyok- e, már az ajkaimat marta.

Lerántotta magáról nadrágját, és erőszakosan levágott a földre, tövig nyomva számba a farkát.

Majdnem megfulladtam, de őt az se érdekelte. Hajamnál fogva ösztönzött arra, hogy mozgassam a fejem.

-Ajj, mozgasd már a fejed te ribanc! – morogta fölöttem, de azt is elég torzan hallottam, nagyon rosszul éreztem magam. Tudtam, hogy éppen most erőszakolnak meg, de nem volt erőm ellenkezni.

Egyre gyorsabban rángatta fejem hosszán. Egyszercsak megéreztem váladékát, ahogy a számba spricceli.

Szörnyű volt, nem akartam lenyelni.

-Nyeld le – rángatta a fejem, hogy csináljam már.

Megtettem, amit kért, mert reméltem, hogy utána békén hagy már, de istenem miért is reménykedtem.

Felrántott és a falnak nyomott szemből, semmi felkészítés nélkül hatolt belém.

Könnyeim kicsordultak, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, azt hittem ő is szeret engem, erre itt állok a falnak passzírozva és megerőszakol, akitől szerelmet vártam volna.

-TE ÁLLAT! – kiabáltam el magam.

Meg se várta, hogy megszokjam a szörnyű helyzetet, annyira mocskosnak éreztem magam. Azonnal gyors tempót diktált. Nagyon fájt, azt hittem gyengéd, de erre csak itt rángat, mint egy kurvát.

Pár perc múlva belém élvezett. Elengedte a csípőm, én meg a földre rogytam a fájdalomtól.

Magára rángatta a gatyáját, és miután egyet még belém is rúgott és leköpött, hogy még jobban megalázzon, ott hagyott.

9.rész Luhan's Flashback

(Sziasztok ^^ Meghoztam a XiuTao/ TaoMin utolsó részét. Ezen az oldalon lesz majd a HunHan fan ficiton. Ami azért hosszabb lesz mint ez, mert a történetet jobban húzzuk. Remélem tetszett ez a 9.rész. Erre a részre is megköszönöm a hozzá szólásokat ide és a facebookra is. Köszönöm, hogy olvastátok, remélem a HunHan is tetszeni fog ^^ )

Meglepődve néztem az ajtóban álló Luhanra.

-Dolgozik – válaszoltam tömören.

-Bejöhetek? – kérdezte félénken, amire én csak bólintottam és kijjebb tártam az ajtót, hogy beléphessen.

Levette a cipőjét majd rám nézett.

-Ne haragudj a tegnapiért. Nem tudom mi volt velem – hajtotta le a fejét.

Megértem a helyzetét, bár nekem az ilyen kalandjaim mindig csak egy éjszakásra sikeredtek.

-Semmi baj – mosolyogtam. – De miért jársz te Minseokhoz? Annyira rendben vagy tiszta tökéletes mindened.

-A lelkem nem – sóhajtott.

-Ha érdekel és van időd, akkor elmesélem az egészet – mosolygott halványan.

Betessékeltem és a kanapéra ülve vártam a történetet. Amit el is kezdett mesélni…

~Flashback~ (Luhan Pov.)

Egy olyan napnak indult, mint a többi boldogan keltem fel és mosolyogva száguldottam le a fölső szintről anyukámhoz. Adtam az arcára egy „jó reggelt” puszit.

Mindent elmondtam neki ezért azt is tudta, hogy a saját nememhez vonzódok.

Apa már régóta nem velünk él, ami nem is baj.

-Fiam, ma átmegyünk az egyik barátnőmhöz, akinek van egy fia. Pár évvel fiatalabb nálad – mosolyodott el.

-Rendben – bólintottam.

Visszafutottam az emeletre, és elkezdtem öltözködni.

Felhúztam egy fekete szaggatott csőnadrágot, meg egy színes trikót.

Mikor végeztem bementem a fürdő szobába és megcsináltam a sminkem meg a hajam.

-Gyere kicsim. Indulunk – kiabált fel anya.

-Jövök – futottam le, miközben zsebre vágtam a telóm.

Elindultunk a kocsinkkal. Az út körülbelül 20 perces volt.

Mikor oda értünk, a kedves hölgy (gondolom anya barátnője) már kint állt.

-Sziasztok – ölelte meg először anyát majd engem is.

-Jó napot – hajoltam meg illedelmesen.

Betessékelt minket a házba.

-Fiam gyere le, mert megjöttek a vendégek – kiabált fel.

Hallottam, ahogy csörtette a lépcsőn. Kíváncsi voltam rá, hogy néz ki.

Mikor leért majd leesett az állam a helyéről. Hogy lehet valaki ennyire helyes? Nem értem.

Haja szökés árnyalatú, óriási barna szemek arca egy picit sápadt volt, de az pont jól illett rózsaszín ajkaihoz. Tökéletes ez a fiú.

-Szia Oh Sehun vagyok – mutatkozott be és egy picit erősebben szorította meg a kelleténél a kezem.

-Gyertek enni – mosolygott rám ezek szerint Sehun anyja.

Leültünk az ebédlő asztalhoz és nem feltűnően de elkezdtem nézni a velem szembe ülő fiút.

Nem evett sokat, de már is fel állt az asztaltól.

-Kösz a kaját. Felmentem- indult el.

-Fiam! Vidd fel magaddal Luhant is – szolt még rá az anyja mielőtt eltűnhetett volna.

-Jó – rám nézett, hogy kövessem.

Felkeltem a székből, illedelmesen megköszöntem az enni valót, majd Sehun után mentem.

Bementünk a szobájába, ami kifejezetten szép volt, viszont irtó kupis.

Nem szokott rendet rakni?

Leült a kanapéra, ami a szoba közepén állt pont jól elhelyezve és mutatta, hogy foglaljak én is helyet.

Valamin mosolygott, de nem nagyon értettem, egyszer csak ajkai enyémeken landoltak, amit gondolom nem véletlen csinált. Egy kis hezitálás után visszacsókoltam.

Egy idő után elhúzódott tőlem és érzéstelen arccal nézett rám.

-Tudod megadhatnád a számod – mosolyodott el végre.

~Flashback End

Végig gondoltam amit mesélt.

-Én ismerem Sehunt – magyaráztam komolyan – Tudom milyen, de akkor most mi történt vele? Mert idáig csak annyit mondtál, hogy csókolóztál vele – magyaráztam, amit hallottam.

-Hát pár nappal rá mikor megismertem elhívott „randizni „ ,aminek az lett a vége, hogy a haverjai megvertek, ő meg mikor azt hittem, hogy meg akar menteni, elvitt egy kisebb utcába és megerőszakolt – láttam rajta, hogy az is fáj neki, ahogy meséli.

-Te szerelmes voltál bele? – kérdeztem, meg amit kiláttam a szemeiből.

-Voltam – válaszolt röviden.

-Na gyere főzzünk valamit Minseoknak mire haza ér – mosolyogtam Luhanra, szüksége volt egy kis szeretetre, ezért is értettem meg miért csókoltam meg az ÉN Mókusomat.

Elkezdett edény után kutatni, amihez lehajolt, így tökéletes kilátást nyújtott a fenékére, legszívesebben megmarkoltam volna, de nem tehettem, hiszen szeretem Xiumint és nem akarom elveszíteni.

Amit még Luhan is tudott főzni az egy kínai leves volt, és még finom is lett, szóval, elkezdünk teríteni.

Már este 6 volt mikor indultam haza. Nagyon hiányzott már Tao és vele szerettem, volna lenni. Az utam nem volt több 15 percnél. Bementem a házba és, meghallottam Luhan hangját.

Mit keres itt?

A csókja után nem akarok vele találkozni, hiszen tudta, hogy szeretem Tao-t és még is megtette.

Hallottam, hogy nyitódik az ajtó ezért kimentem Xiuminnak köszönni.

-Szia Mókuskám – öleltem magamhoz.

Mosolyogva öleltem vissza.

Jajj, olyan jó megint a karjaiban lenni.

-Szia te panda fiú – kuncogtam.

-Mit keres itt Luhan? – néztem fel rá.

-Át jött és elmesélt mindent, hogy miért ilyen, és szerintem téged is csak azért csókolt meg, mert szeretetre volt szüksége – simogattam Minseok arcát.

Olyan édes, ahogy mindig felnéz rám. Számomra tökéletesebb nem is lehetne.

-Rendben – mosolyogtam, majd megfogva Tao kezét és behúztam a konyhába. Az igazat megvallva kibaszottúl éhes voltam.

-Szia Minie – mosolygott rám Luhan mikor már az asztalnál ült – Ugye nem baj, ha itt eszek? – kérdezte félénken.

Hogy lehetne erre a fiúra haragudni? – kuncogtam magamba.

XiuTao / TaoMin End.