1.rész You're an animal!!

(Sziasztok^^ Meghoztam a HunHan első részét Luhan povval. A következő rész majd Sehun pov lesz. Ebben Luhan részletezi mi történt vele, amit Taonak is elmondott. Remélem tetszeni fog.
Ide és a facebookra is elfogadom a véleményeket és meg köszönöm. Jó olvasást ^^ )

Korhatár: +18 

Figyelmeztetés: Ronda beszéd

/Luhan pov./

Egy olyan napnak indult, mint a többi, boldogan keltem fel és mosolyogva száguldottam le a fölső szintről, anyukámhoz. Adtam az arcára egy „jó reggelt” puszit.

Mindent elmondtam neki, ezért azt is tudta, hogy a saját nememhez vonzódok.

Apa már régóta nem velünk élt, ami nem is baj.

-Fiam, ma átmegyünk az egyik barátnőmhöz, akinek van egy fia. Pár évvel fiatalabb nálad – mosolyodott el.

-Rendben – bólintottam.

Visszafutottam az emeletre, és elkezdtem öltözködni.

Felhúztam egy fekete, szaggatott csőnadrágot, meg egy színes trikót.

Mikor végeztem, bementem a fürdőszobába és megcsináltam a sminkem, meg a hajam.

-Gyere kicsim. Indulunk – kiabált fel anya.

-Jövök – futottam le, miközben zsebre vágtam a telóm.

Elindultunk a kocsinkkal. Az út körülbelül 20 perces volt.

Mikor oda értünk, a kedves hölgy (gondolom anya barátnője) már kint állt.

-Sziasztok – ölelte meg először anyát, majd engem is.

-Jó napot – hajoltam meg illedelmesen.

Betessékelt minket a házba.

-Fiam gyere le, mert megjöttek a vendégek! – kiabált fel.

Hallottam, ahogy csörtetett le a lépcsőn. Kíváncsi voltam rá, hogy néz ki.

Mikor leért, majd leesett az állam a helyéről. Hogy lehet valaki ennyire helyes? Nem értem.

Haja szökés árnyalatú, óriási barna szemek, arca egy picit sápadt volt, de az pont jól illett rózsaszín ajkaihoz. Tökéletes ez a fiú.

-Szia, Oh Sehun vagyok – mutatkozott be és egy picit erősebben szorította meg a kelleténél a kezem.

-Gyertek enni – mosolygott rám, ezek szerint Sehun anyja.

Leültünk az ebédlő asztalhoz és nem feltűnően, de elkezdtem nézni a velem szembe ülő fiút.

Nem evett sokat, de már is felállt az asztaltól.

-Kösz a kaját. Felmentem- indult el.

-Fiam! Vidd fel magaddal Luhant is – szólt még rá az anyja, mielőtt eltűnhetett volna.

-Jó – rám nézett, hogy kövessem.

Felkeltem a székből, illedelmesen megköszöntem az enni valót, majd Sehun után mentem.

Bementünk a szobájába, ami kifejezetten szép volt, viszont irtó kupis.

Nem szokott rendet rakni?

Leült a kanapéra, ami a szoba közepén állt, pont jól elhelyezve és mutatta, hogy foglaljak én is helyet.

Valamin mosolygott, de nem nagyon értettem. Egyszercsak ajkai enyémeken landoltak, amit gondolom nem véletlen csinált. Egy kis hezitálás után, visszacsókoltam.

Kis idő után elhúzódott tőlem és érzéstelen arccal nézett rám.

-Tudod, megadhatnád a számod – mosolyodott el végre.

Meglepődve néztem rá, de végül lediktáltam neki a telefonszámom.

-Fiam. Gyere megyünk!! – kiabált anya lentről.

Félénken megpusziltam Sehun arcát búcsúzásként.

-Szia.

Miután elmentünk Sehunéktól, nem tudtam másra gondolni, csak az ő csókjára. Annyira gyengéd volt.

Bent feküdtem már az ágyamba este, és még mindig ezen ábrándoztam.

Vártam már, hogy felhívjon. Nagyon.

Több nap is eltelt. Vártam, hogy a telefonom rezegjen, hogy ő hív. De az csak sötétséget mutatva, pihent a polcon.

Egyik este, mikor már nagyban aludtam, megcsörrent a telefonom. Rá néztem a képernyőjére hunyorogva a hirtelen jött fénytől, de csak egy ismeretlen szám volt rajta.

Felvettem.

-Szia Lulu – hallottam, meg Sehun hangját, amitől megdermedtem. Végre felhívott.

Nem alszik ilyenkor?

-Szia – köszöntem kedvesen. – Miért keresel ilyen későn? – kérdeztem álmos hangon.

Nem szerettem, ha felkeltenek, de neki még ezt is elnéztem.

-Hát… Eljönnél velem randizni? – hallottam hangján, hogy mosolyog.

Meglepődtem kérdésén, de megszerettem volna ismerni.

-Igen – válaszoltam egyszerűen.

-Akkor jó éjt Lulu – tette le.

Mosolyogva raktam le a telefont.

Nem bírtam aludni.

Hajnali 4 volt és én még mindig csak az ablakon néztem ki, már kezdett világosodni.

Valamikor reggel 6-kor elaludtam.

Magamhoz nem híven, délben keltem fel.

Pörögtem, mint egy búgó csiga, nagyon vártam már az estét.

Lementem ebédelni. Anya nem volt otthon, mert dolgozni ment.

Mikor megebédeltem, leültem a Tv elé, valami értelmetlen film ment benne, de nem igazán figyeltem rá, jobban foglalkoztatott, hogy mi lesz ma este.

Fél hat fele felkeltem a kanapéról. Felmentem a szobámba.

Felhúztam egy színes pólót, meg egy világoskék farmert. A fürdőben megigazítottam barna tincseim, és megcsináltam elhagyhatatlan sminkem.

Elindultam a parkba, pont nyolcra értem oda.

Szememmel keresgéltem, hogy hol lehet Sehun, de a látóterembe, csak sok fiú férkőzött bele, akik közeledtek felém.

Ijedten néztem körbe, de mielőtt bármit is kiabálhattam volna, hogy segítsenek, egy kéz fogta be számat.

Esélyem sem volt, ott vertek, ahol csak tudtak.

Nagy szenvedésemben, megpillantottam az egyik padon Sehunt ülni. Minket nézett.

Kérlelően néztem rá, hogy segítsen.

Mikor már úgy éreztem mindjárt meghalok, valaki felrántott a földről, de nem láttam ki, a sok ütéstől.

Megszólalni is nehezemre esett, nemhogy érzékelni a körülöttem történő dolgokat.

Valahova berángatott, de nem tudom hova.

Kezeim, valaki neki szorította a falnak. Nagy nehezen kinyitottam a szemeim. Sehun állt velem szembe.

Azt se volt időm felfogni, hogy fiú, vagy lány vagyok- e, már az ajkaimat marta.

Lerántotta magáról nadrágját, és erőszakosan levágott a földre, tövig nyomva számba a farkát.

Majdnem megfulladtam, de őt az se érdekelte. Hajamnál fogva ösztönzött arra, hogy mozgassam a fejem.

-Ajj, mozgasd már a fejed te ribanc! – morogta fölöttem, de azt is elég torzan hallottam, nagyon rosszul éreztem magam. Tudtam, hogy éppen most erőszakolnak meg, de nem volt erőm ellenkezni.

Egyre gyorsabban rángatta fejem hosszán. Egyszercsak megéreztem váladékát, ahogy a számba spricceli.

Szörnyű volt, nem akartam lenyelni.

-Nyeld le – rángatta a fejem, hogy csináljam már.

Megtettem, amit kért, mert reméltem, hogy utána békén hagy már, de istenem miért is reménykedtem.

Felrántott és a falnak nyomott szemből, semmi felkészítés nélkül hatolt belém.

Könnyeim kicsordultak, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, azt hittem ő is szeret engem, erre itt állok a falnak passzírozva és megerőszakol, akitől szerelmet vártam volna.

-TE ÁLLAT! – kiabáltam el magam.

Meg se várta, hogy megszokjam a szörnyű helyzetet, annyira mocskosnak éreztem magam. Azonnal gyors tempót diktált. Nagyon fájt, azt hittem gyengéd, de erre csak itt rángat, mint egy kurvát.

Pár perc múlva belém élvezett. Elengedte a csípőm, én meg a földre rogytam a fájdalomtól.

Magára rángatta a gatyáját, és miután egyet még belém is rúgott és leköpött, hogy még jobban megalázzon, ott hagyott.