2.rész Sehun You're Too Good

(Sziasztok ^^ Meghoztam a 2.részt. Ebben Sehun pov van. Hát lehet, hogy ezek után még jobban utálni fogjátok szegénykét, de most nézzétek el neki, majd egyszercsak jó lesz, csak Luhannak kell majd később fölé lerekednie.
Jó olvasást ^^ Ide és a facebookra is megköszönöm a hozzászólásokat.)

/Sehun pov./

Miután lerendeztem a „randim” Luhannal, hazafelé indultam. Útközben felhívtam Keyt, hogy megköszönjem, hogy segítettek.

Rájuk mindig számíthatok. Bármiről legyen szó. Nem akartam Luhantól soha semmit.

Csak jól megbaszni. Amit meg is tettem.

Szóval ez már ki van pipálva, de mondjuk, lehet, hogy még, majd megismétlem vele. Majd meglátom.

Mikor hazaértem, lassan besurrantam, hogy anya nehogy felkeljen.  Hadd éljen abban a tudatba, hogy „Jó fiú” vagyok.

Befeküdtem az ágyba és azonnal el is aludtam. Boldog voltam, hogy végre, újra kitudtak elégíteni. Elég régen volt, mikor jól megbasztam valakit.

Másnap arra keltem, hogy valaki kopog lent.

Felpattantattam az ágyból és lefutottam. Kinyitottam az ajtót, és Luhan anyja állt az ajtóban. Megfogalmazódott bennem egy terv, amit muszáj volt, végre hajtanom, különben még a végén én kerülnék bajba.

-Jó napot – hajoltam meg mosolyogva, és beljebb engedtem.

-Ne magázz, még nem vagyok olyan öreg – kuncogott aranyosan.

Sokkal szimpibb volt, mint a fia, mármint őt nem fektettem volna meg, de Luhant muszáj volt, mert kellett nekem ott és akkor.

-Oké – mosolyogtam.
Beljebb tessékeltem a kedves nőt és bementem vele a konyhába.

-Anya még nincs itthon – mosolyogtam a nőre. – De ha haza ér, mondom neki, hogy itt voltál.

-Ohh..Köszönöm – mosolyodott el.

-Tudja, tegnap voltam bulizni és mikor jöttem haza, megláttam Luhant az út szélén. Nem akarok árulkodó lenni, de szerintem árulja a testét – hazudtam szemrebbenéstelén arccal.

Nekem mindig is jól ment a hazudás. Tönkre akartam tenni Luhant, nem akartam, hogy boldog legyen.

-Hogy mi? – kerekedtek ki a szemei. –Az én Luhanom?

-Igen, de kérlek, ne mond el neki, hogy én mondtam – könyörögtem, mert akkor minden tervemnek vége lett volna.

-Rendben – mosolyodott el. –Te legalább jó fiú vagy – kelt fel az asztaltól.

Én csak mosolyogtam, ha tudná, hogy mennyire „Jó fiú” vagyok.

-Na akkor én most megyek Sehun, és ha anyukád haza ér, akkor csak mond meg neki, hogy jöjjön át nyugodtan – ment ki a házból.

-Rendben. Szia – mosolyogtam, majd bezártam az ajtót.

Miután elment Luhan anyja, azon gondolkoztam, hogy most mit fog majd kezdeni Luhannal, ezek után.

Kitagadja?

Megöli?

Kidobja a házból?

Nem szól hozzá?

Mindegyik jó lenne, egyszerre csak lássam Luhant szenvedni, engem csak az éltet, ha valakit kínlódni látok. Az olyan jó.

Egésznap csak feküdtem az ágyban és semmit nem csináltam. Élveztem, hogy végre elértem valamit.

Több nap is csak evvel telt el, mikor az egyik haverom mondta, hogy látta az őzikét dolgozni, egy fagyizóban.

Másnap el is mentem oda.

Estefelé lehetett, ő éppen még takarította az asztalokat.

Beléptem.

-Szia Lulu – köszöntem neki. Hirtelen kapta oda a fejét, szerintem megismerte a hangom. Tuti, mert rémületet véltem felfedezni szemeiben.

-Nem kell félned – szorítottam a falhoz és a feje fölé emeltem kezeit.

-H…hagyj békén – nézte a földet, ami nekem nem tetszett, mert akkor nem engem bámult.

-Hogy mondod? –emeltem meg állánál fejét.

-HAGYJ MÁR BÉKÉN!! – ordította képembe, de én csak ajkaira tapadtam. Először csak rajta tartottam párnácskáin enyémet, majd lassan el is kezdtem mozgatni őket. Először nem csókolt vissza, de később szerintem feladta, és megéreztem szájmozgását.

Elhúzódtam tőle, és sejtelmesen elmosolyodtam.

-K..kérlek ne bánts – suttogta halkan, de végre a szemeimbe nézett.

Láttam a félelmet íriszeiben, ami nagyon tetszett, hogy parázik tőlem, ez volt a célom, hogy rettegjen.

-Most nem foglak megdugni, nyugi… most nem – mosolyogtam gonoszan.

Láttam, hogy megijedt, ezért elengedtem karját, és csakúgy kisétáltam a fagyizóból.

Szerintem rá jött arra, hogy az anyjának én mondtam, hogy egy kibaszott ribanc a fia, csak nem mert neki bármit is mondani. Mindig jó emberekkel kezdtem ki, mivel soha nem jelentettek fel, volt aki annyira beszart tőlem, hogy nem mert semmit se tenni, mert tudta, hogy akkor felkeresem és vége az életének. Luhan szerintem más eset volt, mert ő rajta láttam, hogy még ezek után is szerelmes belém. Amit úgy igazán leszartam nagy ívben. Én soha nem voltam szerelmes és nem is leszek, mert az csak nekem fájdalom, ha ő hagy ott. Bárkiről legyen szó. Ezt onnan tudom, hogy egyszer jártam egy csajjal és az óta nem vagyok hajlandó senkibe se bele szeretni, csak a fájdalom lenne úrrá rajtam.

Nem mondom, hogy buzi vagyok, de azt se, hogy heteró, szóval inkább biszexnek mondanám magam.

Különben miért csókolgatnám Luhant is.

Kint álltam egy pár méterre a fagyizótól, hogy Luhan ne vegyen észre.

Vártam, hogy végezzen már.

Teljesen meg akartam keseríteni az életét, hogy neki is olyan élete legyen, mint nekem, a szerelmi kapcsolatok terén, nagy fos.

Láttam, ahogy kijön az épületből és bezárja az ajtót, majd hazafelé indul.

Megfelelő távolságban elkezdtem követni, hogy nehogy meghalljon.

Őt nem akartam még annyira bántani, mint a többi ͵͵pácienseimet", sokkal törékenyebbnek tűnt. Most először csak jól meg akarom erőszakolni párszor, hadd tudja ki a főnök.

Így, hogy követtem, legalább megtudtam, hogy hol lakik, és máskor is majd eljöhetek hozzá.

Valamit kutatott a zsebébe és kiesett egy kulcs. Valószínűleg nem hallotta, hogy kipottyant, ezért ment tovább. Felkaptam a tárgyat és zsebre vágtam, majd követtem tovább.

20 perc séta után a házához is értünk. Nem volt otthon senki, lehet, hogy ez az ő háza lenne? De akkor miért az anyjával volt?

Ezt nem értem.

Elkezdett kutatni a zsebében, szerintem azt a kulcsot kereste, ami nálam volt.

-Hol az a szar? – kérdezte szipogva.

Ezek szerint sír.

Aaa Sehun, túl jó vagy. Már sír is.

-Ezt keresed? – szólaltam meg mögötte.