3.rész You Again?

(Sziasztok ^^ Meghoztam a 3.részt, Luhan povval. Ebben van benne, ahogy Xiumin és Luhan összeismerkedtek. Egy pici LuMin is van benne a fanoknak ;) Jó olvasást.
Ide és a facebookra is megköszönöm a véleményeket :) ) 

/Luhan pov./

Otthon feküdtem az ágyba, még mindig ,mikor anya már elment. Alig tudtam megmozdulni, nagyon fájt mindenem.

Nem éreztem jól magam, pedig holnap kellett mennem dolgozni.

Hallottam, ahogy kicsapódik az ajtó és anyám rontott be a szobámba.

-MI AZ, HOGY ÁRULOD A TESTED ÉS HAZUDTÁL NEKEM?! AZT HITTEM MINDENT ELMONDASZ – kiabálta anyám a képembe.

Semmit nem értettem. Miről beszél?

-Mi? – néztem nagy szemekkel. – Hogy érted?

-Még ma költözz innen el! – mondta tettett nyugodtsággal, és kiment.

Mi? Most kirúgott a saját anyám a házból?

Hát ez mesés.

Nagy nehezen felkeltem és bepakoltam a bőröndömbe a cuccaim.

2 óra múlva már otthon sem voltam.

Csak jártam az utcákat, hogy találjak egy házat.

Nem sokkal rá, ráakadtam egy szép, nagy családi házra.

Pont kint volt a ház tulajdonosa a kertben.

Mivel a félre rakott pénzemet nagyon régóta gyűjtöttem, meg tudtam venni a házat és be is költöztem.

Büszke voltam magamra, hogy egyedül megoldottam.

Estefelé valaki kopogott az ajtón.

Oda mentem az ajtóhoz.

-Ki az? – kiabáltam ki.

-Szia. Minseok vagyok a szomszédod. Gondoltam jó lenne, ha köszönnék neked, hogy új vagy itt –lassan kinyitottam neki az ajtót, és egy aranyos, elég alacsony fiú állt az ajtóban.

-Sz-szia. Gyere – mondtam félénken.

Beljebb lépett, levette a cipőjét és bementem vele a nappaliba. Leültem a kanapéra, de én egy kicsit távolabb ültem le tőle.

Most már senkibe se bíztam meg.

-És miért költöztél ide? – kérdezte kedvesen.

-Nem szeretném elmondani – most olyan voltam, mint egy kislány.

-Nekem nyugodtan elmondhatod, pszichológus vagyok – mosolygott kedvesen rám.

Nem mondtam neki semmit.

Csak annyit hallottam, hogy dörgött egy nagyot. Nagyon féltem a viharoktól. Ijedten rezzentem össze, amit szerintem Minseok észre vett és lágyan megsimogatta a kezem.

-Kérlek… ne – húzódtam el.

Újra dörgött egy nagyot, de most el is ment az áram.

Megijedtem mert féltem, hogy Minseokkal is úgy járok, ahogy Sehunnal is.

Felugrottam és elkezdtem keresgélni, hogy hol van zseblámpa, de egyszercsak Minseok elkezdett a telefonjával világítani.

Félénken, de visszaültem mellé.

-Kérlek..átölelnél? – kérdeztem halkan.

-Persze – mosolyodott el és oda húzott magához.

Mintha tudta volna, hogy gyengéd legyen velem, lágyan elkezdte simogatni a kezem. Teljesen megnyugodtam és már nem féltem a vihartól.

-Na most már elmeséled? – kérdezte halkan, ami még jól is esett, hogy nem olyan hirtelen jött.

-Igen- vettem mély levegőt. – Tudod… Tegnap elhívott egy fiú randizni. Sehunnak hívják és azt hittem tényleg az lesz belőle. De e helyett a barátai megvertek és ő meg megerőszakolt. Ma meg anyának azt mondta, gondolom én, mert berontott hozzám anyám, hogy egy kurva vagyok, elméletileg. És kidobott – sírtam el magam.

Éreztem, hogy nyugtatóul simogatja a kezem.

-Semmi baj - mosolygott rám.

Fejem ölébe fektettem és én is visszamosolyogtam rá.

Jó lenne, hogyha Sehun is ilyen barátságos lenne, mint Minseok.

Pár perc múlva vissza jött az áram.

-Na, akkor én most megyek – mosolygott és felkelt a kanapéról.

Kikísértem.

-Nyugodtan járhatsz hozzám, ha szeretnél – ölelt meg még utoljára mielőtt kiment volna.

-Rendben. Köszönöm – öleltem vissza.

Elköszönt és elment.

Bementem a szobámba és miután kipakoltam a bőröndjeim, elmentem fürdeni, majd aludni.

Reggel, mikor felkeltem, egy picit jobban éreztem magam. Lehet nekem is ez lesz a legjobb, hogy végre ennyi idősen, egyedül élek.

Felöltöztem, egy fekete csőgatyát húztam fel és a munka pólóm, ami egy rózsaszín fölső volt. Egy fagyizóban dolgoztam.

 Imádok ott melózni, olyan jó, hogy oda csak mosolygós emberek járnak be, meg persze gyerekek. Ott legalább nem gondolok az én problémáimra.

Elindultam otthonról és egy 20 perc alatt, oda is értem.

Egész nap mosolyogva fogadtam a vevőket. Mindig sokáig dolgoztam, mert kevés volt a munkaerő és ezért én egy kicsivel több pénzért, több munkát vállaltam.

Olyan este 7 felé, már nem volt senki a fagyizóban és a munkatársaim, meg a főnököm is elment, ezért elkezdtem takarítani az asztalokat.

-Szia Lulu – hallottam meg egy ismerős hangot mögülem, amitől megfagyott bennem a vér.

Csak egy ember hív így, és bármennyire is szerettem mostmár rettegtem tőle, de még is vágytam az érintésére.

Lassan megfordultam, de akkor már hátam a falnak csapódott és a kezem, fejem fölé szorította. Nem akartam a szemeibe nézni, ezért elkezdtem a földet bámulni.

-Nem kell félned – suttogta és éreztem, ahogy lehelete arcomnak csapódik.

Féltem tőle, de élveztem is, amit csinál.

-Hagyj… békén – mondtam halkan.

-Hogy mondod? –emelte meg fejem államnál, amibe bele bizseregtem.

-HAGYJ MÁR BÉKÉN! – könnyezett be a szemem, mert én magam se tudtam, mit érzek a hülye idióta iránt. Gyűlöletet, vagy imádatot.

Nem tudtam.

Hirtelen azokat az ismerős finom ajkaikat éreztem meg enyéimen. Ilyenkor teljesen más volt, mint amikor megerőszakolt. Olyan gyengéd.

Lassan elkezdte mozgatni ajkait, amit én is utánoztam. Egy sima csók volt, de nekem ez is nagyon tetszett.

Hirtelen eltávolodott és elmosolyodott, olyan gonoszan, amitől féltem.

-Kérlek… ne bánts – suttogtam.

Újra mosolygott.

-Most nem foglak megdugni, nyugi… most nem – húzódott el és el is ment.

Felsóhajtottam, hogy megúsztam ezt szerencsére.

Miután magamhoz tértem, folytattam a pakolást és mikor végeztem vele bezártam a fagyizót és hazafelé indultam.

Gondolkodtam.

Fájt, amit tett velem Sehun, hiszen én szerettem, vagy is azt hiszem. Észre se vettem, de eleredtek a könnyeim és hazáig sírtam.

Elkezdtem kotorni a zsebembe a kulcsért, de nem találtam.

-Hol az a szar? – szipogtam

-Ezt keresed? – hallottam meg újra a hangját.