8.rész Boyfriend

( Sziasztok ^^ Hát egy pici váratlan fordulat lesz ebben a részben ami utána helyre is jön. Ebben már rendesen benne lesz az új szereplő (Luhan). És a XiuHan / LuMin rajongó most egy picit kiélvezheti a vágyait ;) Ide és a facebookra is szívesen elfogadom és megköszönöm a véleményeket ^^ )

Mi a szarnak mászik a nyakába?

Féltékeny lennék? Mind egy is. Illedelmesen meghajoltam és a kezemet a fiú/lány felé nyújtottam.

-Szia. Huang Zi Tao vagyok – a jellemző mű mosollyal vigyorogtam rá.

Örültem, hogy Tao nem bunkózott vele.

-Hol szeretnél beszélgetni? – néztem Luhanra.

-Nekem tökéletes a nappali – mosolygott kedvesen.

Adtam egy gyors puszit Tao szájára, majd bementem Luhannal a szobába.

Nem akartam zavarni őket. Miután megreggeliztem azt a finomságot, amit Minseok készítette nekem, felmentem és felöltöztem. Meg akartam lepni Xiumin.

Leültem Luhannal a kanapéra. Fél füllel hallottam, hogy Tao elment valahová.

De most Luhanra kellett figyelnem.

-Hogy vagy? Nem keresett az óta? – utaltam a személyre, aki megkeserítette az életét szegény Lulunak.

-Nem, nem jött az óta. De ki ez a fiú? – utalt Taora.

-Hát, hogy is mondjam… igazából csak annak indult, hogy segítek neki, mert neki is vannak gondjai, de most már egymásba szerettünk – mosolyodtam el.

-Fura ez a fiú… Nem értem mit szeretsz benne – hajolt hozzám közelebb. –Én nem tetszek neked?

Éreztem lélegzetét arcomnak csapódni. Egy picit megijedtem tőle.

Nem gondoltam, hogy Luhan tud ilyen is lenni.

Végül megéreztem ajkait enyémhez nyomódni. Kitágult pupillákkal meredtem a semmibe.

 Elmentem a virág boltba venni Minseok egy rózsát, utána meg egy boltba ahol beszerezhettem neki csokit.

Miután végeztem vissza mentem Xiumin házába.

De az, ami ott fogadott könnyeket csalt a szemembe.

Hallottam, ahogy nyitódik az ajtó. Megpillantottam Taot a nappali előtt és csak bámult minket.

Gyorsan eltoltam magamtól Luhant.

-Tao… Ez nem az, aminek látszik – keltem fel az kanapéról.

Csak néztem Minseokkot majd szemem a piruló Luhanra tévedt.

-Kérlek Luhan menj most el – fordultam hátra, és kitessékeltem a fiút.

Visszaléptem a ledöbbent Tao mellé.

-Tao… ő csókolt meg nem én őt – fogtam meg a kezét.

Nem akartam, hogy elhagyjon. Nagyon szeretem, és vele akarok élni.

-Értem. Semmi baj – húztam magamhoz.

Azt terveztem, hogy felteszek neki egy nagyon fontos kérdést, amit fogalmazgatok magamban azóta mióta elmentem a virágoshoz meg a boltba.

Előhúztam a hátam mögül a rózsát és mosolyogva oda nyújtottam neki.

-Minseok… Lennél a barátom?

 Ledermedve álltam ott és Tao csábító ajkait néztem, amik kimondták azt a rövidke mondatot.

Nagyot dobbant a szívem, ami mutatta mit kell válaszolnom rá.

-Igen – mosolyodtam el és egy szájra puszival jutalmaztam a panda fiút.

Nagyon boldog voltam, hogy igent mondott. Kimondhatatlanul. Végre megtaláltam az igazit.

-Hoztam csokit is - nyújtottam azt is oda.

-Juuuj köszönöm – vettem el mosolyogva.

-Tao. Holnap kell mennem, dolgozni – sóhajtottam fel.

-Miért? – vágtam cuki fejet.

-Mert ez kötelező, nem olyan, ha van, kedvem megyek, ha nincs nem – kuncogtam.

-Jójó – ültem le a kanapéra és az ölembe húztam Minseokkot.

-Mi a baja ennek a Luhan gyereknek, hogy hozzád jár. Nem láttam  rajta semmit, csak, hogy elég félénk – néztem a Mókuskám arcát, ahogy ette közben a csokit.

-Nem mondhatom el, de kérdezd meg tőle. Sajnos köt a titoktartás – simítottam meg Tao arcát.

Egész nap beszélgettem Xiuminnal, így jobban is megismertem. Olyan gyorsan szaladt el az este, hogy észre se vettem, hogy már a konyhában vagyunk és tanulok vele főzni.

Az arca és a ruhája is tiszta liszt volt, amin kuncogtam egyet.

-Most mi az? – néztem felháborodottan rá.

Hangosan felnevettem rajta.

-Mind egy. Gyere együnk te Tao pao – mosolyogtam majd leültem vele megenni, amit mesés segítségemmel (Taoval) készítettem.

Miután megkajáltunk felmentünk, és most EGYESÉVEL lezuhanyoztunk.

Mikor már mindketten kijöttünk a fürdőből, megragadtam Tao kezét és behúztam a szobámba.

-Velem alszol jó? – néztem rá nagy szemekkel.

Meglepődtem, hogy csak így kijelenti, de bele mentem.

-Rendben – feküdtünk be az ágyba és derekát átkarolva húztam magamhoz.

-Jó éjt Mókuskám – suttogtam a fülébe.

-Neked is – végre mosollyal az arcomon aludtam el.

Reggel újra az ébresztőmre keltem, de gyorsan lecsaptam, hogy Tao ne ébredjen fel.

Mivel késésben voltam gyorsan felöltöztem és már rohantam és a kocsihoz majd a rendelőbe.

Kopogásra keltem.

Lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam az zaklatónak.

Luhan állt az ajtóban.

-Minie? Hol van?